Kórház és rendelőintézet a XXI. sz.-ban a VII. ker.-ben...

Nem szoktam ilyet tenni, de ma nem bírtam ki...

Muszáj volt két képet készítenem...

Már 3 hete bajlódok a vírusokkal, elküldött a háziorvosom vérvételre, meg mellkasröntgenre.

A vérvétel retro-fílingjén még csak vihorásztam magamban...

Irány a röntgen.

Azt hittem, hülyéskedik a nő a bejelentkezésnél:

- A 11-es ajtó előtt van egy asztalka, arra tegye majd ezt a papírt le!

A röntgeneseknél a sorrend: Az ajtó előtti kis asztalkára kellett letenni a beutalót, azok közül húzogatott egyet-egyet az asszisztens, kisebb vitákba keveredve a betegekkel, ki jön előbb a sorban...

Muszáj volt lefotóznom, a betegek meglepődött vigyorát nem mertem. Pedig vicces volt, ahogy mindenkinek leesik a tantusz, hogy ez nem vicc!

Az itt látható ajtó fölött nincs fal, csak egy drótháló. Mikor bemegy a beteg, mindent hallasz.

- Vetkőzzön!

- Félmeztelenre!

- Álljon ide föl!

- Tartsa az állát feljebb!

- A mellét nyomja neki ennek!

- Mély levegőt, tartsa benn...

- Kész vagyunk, felöltözhet! Kérem a következőt.

Na most... Ettől 2 méterre van az az ajtó, ahol a röntgenkészülék van. Fölötte kigyullad egy régi típusú piros lámpa, amikor épp akció van. Mellette-körbe tiszta mocsok minden...

Íme!

Miután jól kibámészkodtam magam, én is sorra kerültem.

Minden rendben ment.

- Rendben, mehet öltözni! Délután 4-re jöhet a leletért....., ha..., hol a kazetta? .... Jé! Bennragadt a gépben!... Mindegy, valahogy majd kiszedem belőle... Ha sikerült, délutánra kész az eredménye.

Hááát...

Ez történt ma velem.

No comment...

Félreértés ne essék, az egészségügyi dolgozók kivétel nélkül mind kedvesek, lelkesek, mosolygósak voltak!

Csak azt nem tudom, mitől...

Talán ezektől a mindenhol visszaköszönő vicces helyzetektől...

Iskola - táska...

HAT ÉS FÉL KILÓ!!!

és ezek csak a tankönyvek...

Nincs tolltartó, füzetek, tornazsák, uzsonna, egyéb szir-szar, és plusz a táska súlya.

Még jó, hogy a kölök már 32 kiló.

:-)

-------

Új suliba megyünk, elment a régi osztályfőnök...
Két ember helyett tanított reggeltől délután 4 - ig, egy pedagógusi bérért.
Szép kis szakma a miénk!
És olyan jó, hogy úgy megbecsülnek minket!
És szépen meg is lehet éldegélni belőle...
-----------

A lényeg, ma megtört a jég, megszűnt az iszonyatos feszültslg. Az iskolában már megtanulták előre ennek az osztálynak az anyagát is. Ráadásul ezekből a könyvekből!!
Csak nem kellett őket megvenni.

Úgyhogy, boldog a kiskölök, egy nehézségen már túl vagyunk.
Én is.
Ha beválik az iskola, nem kell buszbérletet venni, annyival is beljebb vagyunk. A szomszéd utcába kell csak mennie.

Színek...

SÖTÉT-VÖRÖS testiség, szorgalom, erő, realista, életerős, alapos, kitartás, állóképesség

VÖRÖS izgatott, testiség, lendületes, versenyszellemű, győztes, erős akaratú, szexualitás, vállalkozó

NARANCS eredményes, fizikai és kreatív kifejezés, felfedező, üzleti érzék, az élet élvezete

SÁRGA BARNA elemző, intellektuális, aprólékos, logikus, rendszerező, tudományos

SÁRGA játékos, jókedvű, kényelmes, kreatív, intellektuális, szórakoztató, kíváncsi, aktív

ZÖLD szociális, természetes, elégedett, harmonikus, tanító, közlékeny, gyors felfogású

SÖTÉT ZÖLD gyors észjárású, célra törő, szociális, materialista, közlékeny, szervező

KÉK gondoskodó, érzékeny, kedves, segítőkész, hűséges, nyugodt, vágyakozó, törődő

INDIGÓKÉK tiszta lelkű, nyugodt, mély érzésű, kedves, hűséges, magábaforduló, művészi

IBOLYAKÉK intuitív, művészi hajlam, érzéki, elmélkedő, jövőbelátó, karizmatikus, újító

LEVENDULA fantáziadús, misztikus, képzelőerő, nyugodt, törékeny, érzékeny, átszellemültség

FEHÉR transzcendentális, energia átalakítás, dús fantáziájú, csendes, magasabb tudatosság, szellemi beállítottságú

.....

Nnaszóval:

Valakitől hallottam, a gyerekektől érdemes megkérdezni egy-két hozzájuk közel, vagy távolálló személy színét.

Izgalmas játéknak tűnt...

Ma 1 órát kellett autóznunk, beszélgettünk. Egyszercsak elkezdtem kérdezgetni.

- Te! Az osztályfőnöködnek milyen színe van szerinted?

- Sárga.

- A hegedútanárodnak?

- Olyan.., sárga. Nem. Narancssárga.

- Nekem?

- Zöld.

- A nagymamának?

- Fekete.

- Olyat ne mondj!

- Akkor vörös. Nem, inkább nagyon sötét lila.

- A nagypapának?

- Zöld.

- És neked?

- ... Kék... Nagyon világos..., mint az ég...

...

Az osztálytársa ugyanezt mondta rá...

Farm

Elkapott a gépszíj...
:-)
Multkor az egyik hakniról igencsak sietett a kolléga haza.
-Aratnom kell a búzát.
- Mi vaaaan??



Hát az egyik közösségi oldalon 9 millióan játszanak egy játékkal.
Dolgoznak, vetnek, aratnak, állatokat nevelnek, gyarapodnak, segítik a szomszédaikat, ajándékozgatnak stb.

Gondoltam, kipróbálom.
Végem is lett...
Most már nem tudok kiszállni, a szomszédok miatt sem... Maximum 4-5 nap után beérő növényeket fogok ültetni.
Ráadásul rettenetesen élvezem!
Ez itt az én farmom.
:-)

Ezt a hülyeséget!!!?

Ősz

Nna...

Eltelt ez a nyár is...

Kezdődhet a suli.

Holnap megyünk meg- és átvenni a tankönyveket.

Vajon hány kiló lesz?

Ajaj...

Egy barátom idézte a blogjában... http://bornaitibor.freeblog.hu/archives/2009/07/27/julius_27/

A szöveg Martin Niemöllertől (1892-1984) származik, aki német teológus és református lelkész volt.

Így szól:

• Amikor a nácik eljöttek a kommunistákért, nem emeltem fel a szavam, mert nem vagyok kommunista.
• Amikor a nácik eljöttek a demokratákért, csendben maradtam, mert nem voltam demokrata.
• Amikor a nácik eljöttek a szakszervezetisekért, hallgattam, mert nem voltam szakszervezetis.
• Amikor a nácik eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó.
• Amikor a nácik eljöttek értem, már nem maradt, aki felemelhette volna a szavát.

Bizony el kellene ezen gondolkodnia a csendben pislogó magyar értelmiségnek...

Hurrá!!

Felvették Boszorkát is, Létrát is és Fát is!!

Négy tanítványból három...

Elég jó arány...

Asszem egy kicsit az önértékelésemet feljebb kellene tornásznom...

Nemtom...

Barátosném nagyon megrogyott mostanában.

Igencsak ellbizonytalanott magában.

Elköltözött nagyon messzire,

Nemtom, hogy segítsek nekije...

Amíg itt volt, segíthettük egymást,

Sosem felejtem el a kávéját.
Nem szoktam én ilyet írni, nem szeretem a verseket,
De ilyen messziről csak ezt tudom küldeni Teneked!!
:-)

Pihi...

Szuper volt a tábor. Nagyon sokan akarnak muzsikálni és ez boldogsággal tölt el.

Viszont már két napja gubbasztok itthon és még mindig hulla fáradt vagyok. Ma már legalább a mosógépet elindítottam, ez is fejlődés.

Szóval, csak azért jelentkezem, hogy nem tűntem el.
Vagyis eltűntem.
:-)
...

Tanárnéni! Segítség! / 2.

Hurráááá!!!
Négyből hárman folytathatják a felvételit holnap is!
Szegény Jó... befejezte...
Viszont Boszorka, Létra és Fa közül kerül ki holnap a győztes. Remélem, mindhárman felvételt nyernek...
Annyit dolgoztak! Olyan jó muzsikusok!
Drukkoljunk...

Tanárnéni! Segítség!

Itt vannak a felvételik...
Előkerülnek az elveszett növendékek...
Szélhámosok!!
Nem egy, hanem mindjárt NÉGY jelentkezett be, hogy SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!!
Ráadásul az is kiderült, hogy mind ugyanoda szeretnének felvételt nyerni...

Nna...
Erre varrjak gombot... Nagy meccs...

Mind más és más egyéniség, más technikával játszik, máshogy áll a zenéhez.
És ismerik egymást.
És mind tüneményes figura!!!
Most pedig egymás konkurenciái lettek egy nyavajás felvételi miatt.
Mind feltette az életét erre, ráadásul engem is belevont...
Hadd legyen lelkiismeretfurdalásom, ha valamelyiket nem veszik fel.
Ilyen hüjje világot!!!

Van egy Létra, egy Fa, egy Boszorka és egy Új.
Ha nekem kéne eldöntenem, melyik kettőt veszem fel, beleszakadna a szívem...
Így hát most itt tördelem a kezem, izgulok, közben nyugtatgatom őket telefonon keresztül...

Mert állandóan hívják "anyut".
:-)

Hajrá kamaszok!!

Tiétek a jövő!!!
Úgy volt, hogy a miénk lesz... (Sándor György)

A telefon...

Már megint csörög a telefonom...

Nem merek beleszólni, hogy: Halló, Xy vagyok...

Csak így:

- Igen!?

És újra és újra kezdődik:

- Üdvözlöm! Ön XY, aki született ekkor és ekkor, lakcíme ez és ez?

- Üdvözlöm! Mért kérdi?

- Ön az??

Kis tépelődés után megadom magam:

- Igen...

- Adategyeztetés céljából kérdezném: Anyja neve? Születéshelye? Pontosabb lakcíme?stb....

Újabb tépelődés...

- Ne haragudjon, Ön kicsoda? Milyen céget képvisel? Hogy talált rám?

- Elnézést, személyiségvédelmi okokból nem árulhatom el addig, míg nem egyeztetünk adatokat. Tehát, anyja neve, születéshelye...(stb.)?

Erre azért már kicsit berágok:

- De tényleg ne haragudjon, de engem nap mint nap rengetegen keresnek telefonon, tulajdonképpen mindenki be szokott mutatkozni... Ha Ön személyiségvédelmi okokból nem mondja meg nekem, hogy milyen céget képvisel, és hogy hívják, de a legfontosabb adataimra kíváncsi, akkor én Önnek nem fogok válaszolni!

Egy pillanatig súlyos csend a túloldalon...

- Miért? Magának is fontos lenne...

- Tudja miért? Személyiségvédelmi okból. Az enyémből.

Dolgozom, túlélésre játszom...

Nem tűntem el, csak úgy gondoltam, nem túl izgalmas amivel mostanában foglalatoskodom.

A suliban ahol tanítok, érettségik, OKJ-s vizsgák, év végi vizsgák zajlanak folyamatosan. Ezekre fel kell készíteni a kamaszokat.

Lesz egy fesztiválunk, ami már évek óta sikeresen működik. Rengeteg anyagot kell kottáznom miatta.

Lesz egy táborunk, szintén régi, oda is fel kell készülnöm, mert a kamaszokra ragad az anyag ilyenkor, nehogy ne vigyek eleget tanítani...

A kölök is vizsgázik, koncertezik, rajta kell tartanom a szemem... Mellesleg: igényli is, hálistennek.

Legózom a számlákkal, elég sok fejtörést okoznak éjszakánként (is). Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül...

A vicces az, hogy már csak az hiányozna, hogy egy pasi is itt hisztizzen!
:-)

Most - speciel - besokalltam és írok pár sort ide, aztán játszom a neten.
:-)

Csakazértis!!

:-)

Babságok - Basságok

Egész kicsi korom óta együtt szoktunk apuval meg az öcsémmel idétlenkedni...
Vagy szótagokat cserélgetünk beszéd közben, vagy valami szójáték-hülyeségre kattanunk rá.
:-)
Ma is sikerült...

BAFFŐZELÉK

BALLEVES

BAGGULYÁS

BASSALÁTA

BAZZSÁK

BASSZEMJANKÓ

Lomtalanítás

Holnap lomtalanítás lesz nálunk az utcában.
Ez nem nagy baj, ha kihagyják a bejárati ajtónkat és haza tudok jönni. Úgysem tart sokáig...

Kicsit (nagyon) kaotikus lesz minden, de ez manapság már nem feltűnő..., az válik gyanússá ami rendben van...

Viszont...
A pincémben van egy rakás lim-lom. Ha kiüríteném, kényelmesen elférne a váltás autógumi, meg a két bicajt is csak be kéne tolni. Ennyi.

Apám és öcsém is itt van most, akár segítségnek is.

De...

A pince lomjainak a 90 százaléka az exem szarjaiból áll... Nagy genyaság volna részemről, ha különösebb értesítés nélkül felszabadítanám a helyet???

És ha még jól is esne nekem mindez????
...

Zene - terápia...

Érdekes...

Minél szarabbul élünk, annál inkább keressük legalább a lelkünk gyógyítására alkalmas lehetőségeket.

Tanítok itthon is, maszek alapon.

Egyre többen jelentkeznek be hozzám NULLA alapképzettséggel felnőttek, hogy hegedülhessenek..., legalább maguknak okozzanak a muzsikával egy kis örömet...

Annak idején szerelmi bánatos kamaszok jöttek ideig-óráig, amíg rendeződött a magánéletük.

Ezek az emberek viszont csak akkor maradnak ki, ha elköltöznek, vagy újabb gyermekük születik...

Ez kicsit olyan, mint a magyarok viccmesélési szokásai. Ha jól megy az élet, eltűnnek a viccek. Most egyre több újat hallok, egyik jobb, mint a másik.

Gyanús...

:-)

Nincs mit...

Nincs mit írnom.

Mindenki boldogtalan körülöttem.

Mindenki hajt, mint az őrült.

Mindenki rakosgatja a számláit, fontossági sorrend szerint.

Nincs idő...

Nincs energia...

Még magukra sem, nemhogy másokra...

Egymásra.

Minden beszélgetés erről szól.

A reménytelenségről,

a várakozásról,

a családi-, anyagi csődökről,

a munkáról, annak hiányáról,

az elmaradó családi nyaralásról...

A régi mosolygós tervezgetésekből a túlélési taktikák megbeszélése maradt.

A házibulikon max. ropi és zsíroskenyér van...

A koncertek helyszínein az öltözőben ha egy kancsó víz és pohár jut nekünk, már örülünk...

Én sem cserélem le lazán az elöregedett, behangolhatatlan hegedűhúrokat, csak amikor már elszakadnak. (olcsóbbat azért sem veszek!!!)

Akármerre olvasgatok, mindenütt valami "gebasz"-t találok...

Ugye, csak öregszem???

Ugye tényleg nincs mit írnom? Főleg ilyeneket nem kéne...

Akkor inkább muzsikálok nektek egyet!!

Szülinap...

Nemsoká lesz a szülinapom...
Mivel lepjem meg magam?

Ezt most elég húzós lesz átvészelni, nagyon csúnya évforduló... Nem kerek, de úgy lépek az öregasszonykorba, hogy még csak fel sem nőttem...

Virág? Pálinka? Ruha? Cipő? Bugyi-zokni? Vagy aludjam át, mint annó a harmincadikat? Valamit ki kéne találnom, máskor sose veszek magamnak semmit, max. túrok valami göncöt valamelyik angol használtcuccosnál.

Bulit nem szoktam rendezni, hálistennek most amúgy is hétköznapra esik.

Gondolkodok, gondolkodok, már egy ideje, de nem jutok egyről a kettőre...

Még van pár napom.

Valami kézzelfoghatót kéne pedig... Ami megmarad emléknek... A bikának ez lételeme...

Anyák napja

Minden anyukának boldogságot kívánok!!!

Megkaptam magamtól az új bicajt, a réginek is nagyon örül egy lány!
Egész délután boldogan tekertünk a kisfiammal a városban, parkokban. Ennél jobb anyáknapját nem is kívánhattam volna magamnak!!!

"Aszta raszta..."

Ma jól elment a nap...

Öcsém mindig szerette a különleges dolgokat (nem is tudom, kire ütött...), Spanyolból a legfrissebb hajdivattal jött haza. Elől egész rövid, hátul raszta. Agyatlan divat, de a szarosnak ez is nagyon jól áll.

A gond ott van, ahogy nő a haj, úgy kell utána-rasztáztatni a tövét, hogy viszonylag ápoltnak tűnjön.

:-)

Raszta fodrászatot keresgéltünk.

Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen macerás! A hatodik rasztaboltban végre kaptunk fodrász címet.

Valami spéci horgolótűvel húzogatták, rángatták a hajtövénél a kilógó szálkezdeményeket vagy másfél óráig...

Az akció után nem volt valami bőbeszédű.

A végeredménnyel meg volt elégedve.

De otthon megivott két felest.

:-)

Még mindig

Szeretek hegedülni...
Pedig 7 éves korom óta eltelt pár év...
:-)
A hangszerem is gyönyörűűűű!!!

A mosoly meglepő...

Mikulás-csomagot kaptam tegnap.

Az autómra.

Elnéztem a kerület határát. A bal oldal már másikhoz tartozott, az utca jobb oldalára még jó lettem volna a matricámmal...

1250Ft..., ha azonnal kifizetem. Ennek soxorosa lesz, ha később.

Osztottam, szoroztam.

A soxorosát elisszuk inkább.

:-)

Hazamentem, kiültünk egy söröző teraszára apuval és öcsémmel, nem messze a büntetés befizetésétől.

Kiröhögtem magam a balf...szságom miatt, majd átsétáltam...

A biztonsági ember részvéttel nézett rám. Én visszavigyorogtam... :

- Elbaltáztam. - széles mosolyt csaltam az arcára.

Mentem az ablakhoz, ott is idétlenkedtem valamit, aztán megkérdeztem:

- Nem kapok kedvezményt, mert nem hisztizek? - erre már az egész iroda nevetett.

Visszasétáltam apuékhoz, káromkodtam és közben jól kiröhögtem magam a figyelmetlenségem miatt.

Én se vagyok teljesen normális...

:-)

Alma a fájától???

18 éves koromban elmenekültem otthonról...

Anyu nagyon megnehezítette az addigi életemet. Nem akart sose rosszat, de nem is tett semmi jót...

Ő ilyen.

Apám fantasztikus ember, türelmes, hihetetlenül főz, bulizni is tud velünk, de nagyokat tud hallgatni, kisfiammal szó nélkül is megértik egymást.

Jó messzire kerültem a családomtól ...


Megjött az öcsém Spanyolországból, most inkább nálam lakik, minthogy hazament volna...

Idejöttek a szüleim, hogy találkozhassanak vele. De nem egyszerre érkeztek... Amíg apu volt itt, hihetetlen nyugis, szeretetteljes, viccelődő, nagyokat zabáló volt a hangulat.

Megérkezett anyu.

Mindez egy csapásra megszűnt...
Hazajöttem ma tanításból, egy vibráló, ideges, robbanásig feszült, ingerült csapattal álltam szemben. Öcsém a maga módján őrjöngött azon, hogy anyu a tévé elé állt és folyamatosan valami hülyeséget szajkózott, pedig udvariasan meg lett kérve... A fiam 2 percen belül üvöltött anyuval, hogy ne mondja már kilencedszer is, hogy tanuljon, mert már 3 órája végzett az anyaggal. Ő, aki jól nevelt, mosolygós kiskölök! Apu a szokásos szótlanságával tűrte az őrületet. Én akárhova mentem a lakásba, anyu mindig épp abban az ajtóban állt, ahova szerettem volna bejutni, közben tökmindegy volt, mivel oktatott épp...

Én, a BIKA nő, aki mindig is a nyugis otthonáról volt híres, akihez szívesen jönnek a barátok, ismerősök, pár óra alatt visszavedlettem azzá a rongyos idegzetű kiskamasz lánnyá, aki hanyatt-homlok menekült annó...

Anyu holnap hazamegy... Látom a többieken is, nagyon várják már ezt... Én is... Hogy juttathatja egy anya ilyen állapotba a családját? Mi lehet ennek az oka???
3 gyermekéből 2 elmenekült, 1 alkoholista lett...

Most itt ülök. És ki tudja már, hányadszor gondolkodom azon:

ÉN IS ILYEN LESZEK???

Rántotthús, vagy töltött káposzta??

Milyen lehet egy újra felmelegített párkapcsolat???

Ha rántotthúsból van, igencsak szar ügy. Ettetek már ilyet? Én már kóstoltam, nem nagy élvezet...

Ha töltött káposztából, akkor viszont isteni lehet! Minél többet melegítjük, annál jobban összeérnek az ízek benne...

Nna...

Én még egyiket sem próbáltam, illetve: nem melegítettem fel egy kapcsolatomat sem.

Addig húzom, halasztom a szétválást, amíg mindketten kimenekülünk egymásból.

Így aztán eszünk ágába sem jut az újrakezdés.

Ez onnan jutott az eszembe, hogy kaptam ma egy telefont, miszerint állítólag együtt láttak minket valahol az ex-emmel.

ISTEN ŐRIZZ!! Elég lesz azt az 5 évet elfelejtenem is!!

Kínomban csak azt nyökögtem:

- Nem szeretem a felmelegített rántotthúst.

Bicaj

Ha minden jól megy, lesz egy ilyenem!

:-)

És végre megszabadulhatok az úúútálatos, fék-beragadós, váltó-szétesős, borzasztónehéz roncsomtól.

És szép lazán tekerhetek vele, szép komótosan nézelődgethetek, amúgy a koromnak megfelelően.

:-)

Sőt! Így a fiam bicaja is, meg az enyém is belefér a kicsikocsimba, aztán usgyí Magyarország!!

Kórház...

Jól éreztem, hogy valami nincs rendjén a kisfiúval...

Hétfő éjjel szarul lett, kedd délelőtt kijött a dokinéni, szerdát valahogy átvészeltük, csütörtökön felhívtam dokinénit, aki azonnal a Szentlászlóba küldött minket.

Betegfelvétel soron kívűl, azonnal infúzió, hazarohantam kajáért meg ruhákért, matracért, a fehérneműimet otthon felejtettem...

Nappal 10 percenként, éjjel fél óránként rohanás a kölökkel a vécére, magunkkal rángatva az infúziós állványt. Gyakran elkésve...

39.5, hányás, rettenetes hasfájós görcsök, hasmenés stb. Ehhez jött még estére fekete széklet, aztán friss vérrel pirosodó.

Agybaj!!

Tanácstalanság...

Rota vírus, járvány! Tele a kórház ilyenekkel, de mért véres? Lehet, hogy szalmanellás is...

Örvendek.

Négy nap földön alvás, fél 6-ig (mert hivatalosan tilos!), közben 3 óránként lázmérés, fél óránként vécére rohanás, éjjel csecsemő nyüszítés, nappal nagyobbacskák üvöltése, az ágy melletti széken ájulgatás, tuszkolni a gyerekbe a folyadékot stb. Rohangáló lelkiismeretes nővérkék, hihetetlenül kedves fiatal doktornénik, elkeseredett szülők, karikás szemű gyerekek...

Végre itthon!

Mindketten hulla fáradtan!

A kiskölök örömében 38.3-ra felhúzta magát. Hűtőfürdő után 38.5... Jól kezdünk!... Lázcsillapító. A kórházban CSAK 39 fölött!!!

Most alszik.

Megyek éjfélre a Ferihegyre, érkezik a 2 éve nem látott öcsém Madridból.

A kultúra is a politikáé??

Van egy barátom. Kamaszkorunk óta követjük egymás életútját.

Ő is a kultúra iparában dolgozik, csak a másik oldalon, mint én. Az ország vezető zenészei tisztelik, szeretik misszionárius tevékenykedése miatt. És ő magáért.

Soha nem politizált.

Úgy gondolja, a kultúra mindenkié.

Nem szelektálhatja a közönséget különböző szinek szerint.

Mivel sose mondott ki egyetlen árnyalatot sem, lekommunistázták, le akarják (fogják) cserélni egy konkrétabban nyilatkozóra...

Tiszta őrület ami ebben az országban folyik! Én is folyamatosan kínos helyzetekbe kerülök, amikor kérdezgetnek politikai hovatartozásomról. Ilyenkor csak azt válaszolom:

- Én csak egy hegedűs vagyok. Nem mondhatom a közönségemnek, hogy te most fogd be a füled, te most nektek játszom, te most fordulj el, stb. ...

Egy időben engem is skatulyázgattak...

Mivel nem tudták a színemet, ezért voltam már szélsőjobbos, kommunista, zsidóbérenc, hülye liberális, meg miegymás.

EGYSZERRE!

EGYIDŐBEN!!


Uramisten!

Hova tartunk, ha már a kultúrának is színesnek kell lennie!!!!

Fránya vírus!!!!

Szegény kisprücsök!

Éjjel megint nem aludtunk, reggel hányás, 39.6.... Telefon dokinéninek, hűtőfürdő, lázkúp (a hányás miatt), még mielőtt jön a hasmenés...

Láz végre le...

Dokinéni megjött... "már azt se tudom, örüljek-e a magas lázainak, vagy sem..." - mondta, közben el kezdett újra melegedni a kölök. Belenyomott egy egész lázcsillapítót..

Most itt tartunk.

Bicajozni jó?

Ma elmentünk bicajozni a kölyökkel. Csak ki a Ligetbe, tőlünk kb. 10 percre. Gyönyörű napsütés, pakoltunk szendvicset, málnaszörpöt, aztán usgyi.
A kisfiam boldogan tekert a Hauserével, én meg szentségelve harcoltam a Corában vett női bringámmal, 200 méterenként befogott hol az első, hol a hátsó fékem, recsegett a váltóm. Közben hallgattam a kissrác kedvesen epéskedő megjegyzéseit a lassúságomról.
Odaértünk a közlekedési parkba, végre nagy lihegve leülhettem egy padra. Ő azonnal elszáguldott rendőröset játszani, időnként hozta a híreket a szabálytalankodókról. Jókat szórakoztunk rajta a többi szülővel együtt. Megszomjazott, ivott egy kicsit.
Megpiszkáltam:
- Nem akarod kipróbálni az én bicajomat is egy kör erejéig?
Nagyképűen felpattant rá. Megpróbált elvágtatni rajta, aztán becsületére váljon, de egy kört irtózatos erőfeszítéssel megtett vele.
:-)
Hamar visszaváltott a sajátjára...
Nekiállt ugratni egy életveszélyes helyen..., elég ügyesen csinálta..., már majdnem büszke voltam magunkra, amikor... Akkorát esett, mint egy ólajtó! Még jó, hogy a sisak a fején volt, hasra vágódott, odaverte a sisakot, meg a könyökét. De nem sírt, fölpattant és visszatekert hozzám. Két perc múlva már nagyon fájt neki, beszaladtunk a sörözőbe, lemostuk a sebeket.
Irány haza!
Útközben nem hozta szóba egyszer sem, hogy miért vagyok ilyen lajhár...
Hazaértünk, megettük a szendvicseket, megittuk a málnaszörpöt, kentünk Betadint a sebekre, ragtapaszt is kapott (kért)...

Az indulás óta 2 óra telt el...
:-)
TANULSÁG:
Kéne egy jobb bicaj nekem is.
Ő meg ezentúl könyökvédőt is fog hordani.
Ja! Meg Betadint is viszek magammal...

Jóvanna! Itt vagyok!

Bocsánat a hosszú kihagyásért...

Annyi minden történt már azóta..., de főleg rossz dolgok, amik most nem érdekesek. Lesznek is még rosszak, de most megfogadtam, hogy a húsvéti ünnepek alatt nem hagyom magam. Csak azért is jó kedvem lesz!!!

Egész nap főzőcskéztem, pakolászgattam, élveztem a kisfiam locsogásait stb.

A sonka isteni lett. A levéből még finomabb bableves készült. Rengeteg csipetkét is kellett csinálnom, a kiskölök úgy szereti.

Tojásokat is festettem, tablettás tojásfestékkel, még a gusztustalan matricákat is ráteszegettem. Utána zsírral fényesítgettem őket. Piros, sárga, meg KÉK!!! Ezt a hülyeséget!!! Vicces.

Behoztam a lépcsőházból az óriási haldokló muskátlit, sikerült megmentenem!! Asszem idén megint gyönyörű lesz! Csodálatos, ahogy kűzdött az életéért, tele volt száraz ágakkal meg levelekkel, alatta meg ilyen szép hajtásokat hozott. Egy zsák tele lett a halott részeivel...



Közben nézelődtem ki az udvarra... Gyönyörűen kivirágzott minden!! Egy nap alatt!! Mindez a belváros kellős közepén!! Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy itt lakhatunk..., igaz, hogy sajnos el kell adnom, mert nem bírom kifizetni a rezsit, meg a svájcifrankos kölcsönt... De ez most nem érdekes, hanem EZ!!!

Holnap még csinálok a prücsöknek pudingot, mert hiába sütök sütit, ennek jobban örül.

Délután kimegyünk a Deák térre bicajjal, megnézzük pár baráttal a pálinkafesztivált..., talán nem fognak minket is szondáztatni a büntetésre éhes rendőrök...

:-)

Nna... Nagyhirtelen ennyit.

Mindenkinek nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánok!!!!!

AKKU - valamit tenni az ÜGY - ért...

Ha

valaki idetalál véletlenül...

Nézze már ezt meg...
És írja már alá...

http://www.petitiononline.com/akku/petition.html

És adja már tovább...
A kedvemért...

Köszönöm!

Sokan vagyunk

Hihetetlen ez a blogvilág!
Nemrég csöppentem bele...
Csak lesek, milyen sokan vagyunk. És hogy minden mindennel összefonódik, összefonódhat. Barátságok köttethetnek ismeretlenül, megtalálnak hozzád hasonló emberek, titkokat tudhatsz meg, hihetetlen az információ áradása.
Egy egyszerű naplón keresztül...
Ez jó?
Jó.

De milyen nehéz azt a határt megtalálni, hogy felismerhetetlen maradj akkor, ha közben ki szeretnéd magadból írni azokat a dolgokat, amiket mással nemigen osztasz meg!!!
Ez nem olyan jó...
:-)

Ez van...

Ez van, tudomásul kell venni... Ha az ember beteg, menjen orvoshoz, hátha tud segíteni.
És tud...

Egy hét fejfájás (a mellékhatások miatt), és aztán márcsak azért is jobban érzed magad, mert már nem fáj a kobakod.

Olyan ez, mint a viccben a hasmenéses ember és a doktor, mikor véletlenül nyugtatót ír fel......
Az utolsó találkozásnál már ezt a választ kapja a betegtől:
- Még mindig nem érek el a vécéig, olyan gyorsan

tör rám, de ki nem szarja le??!

Szóval a problémáimat nem oldotta meg, de legalább el tudok gondolkodni rajtuk.

Március 14

Holnap húzós napom lesz...

Többször is játszom, különböző érdekeltségű helyszíneken...

Nem az az érdekes...

Hanem az, hogy miként fogok az egyikről a másikra ép bőrrel eljutni, és legfőképp az izgat, hogy éjszaka mi lesz velünk, zenészekkel...
Hazafelé...

Nem érek rá(m)...

Életben kell maradnom még 4 napig...
Szedem a dilibogyókat, mosolygok, hajtok, muzsikálok, robogok, ragyogok stb.
Itthon üldögélek, bambulok, sírdogálok, alszom stb.

Majd jövő héten bővebben.

Zeneórák...

Az elmúlt két éjszaka sikerült összvissz 8 órát aludnom...
Viszont két nap alatt 19 órát hegedültem... (hosszú űűűű??)
Ebből tizennégyet tegnap...
Ez milyen???
...
Órában számolni a zenélést...
...

És milyen jól esett!!!!
...


Nem lehetne, hogy négy kezem legyen?
Hogy egyiknek a vége a hegedűm legyen, másiké a vonó, a többi meg maradna a régi??? És amikor jön a "depitámadás", csak megfogja a hegedűs kezem a vonóst és máris zeng a lélek...

(?)

Támadás

Kukk...



Ennyi...



Támad a depresszió...



Megyek kialszok belőle...



Vagy nem...

Névnap

Nálunk évente kétszer van házibuli. A fiam születésnapja és a névnapja környékén. Ilyenkor igyekszem hozzám is közelálló, gyermekes emberkéket meghívni.
A kölykök kapnak virslit, meg vagy tortát, vagy rakott pudingot. Ők igénytelenek, játszanak, nincs idejük enni.

De a felnőtteknek mindig főzök valami egyszerű, házias egytálételt.
Namármost:
Főzzek paprikás krumplit, vagy tarhonyás marhapörit, vagy csirkepörit tésztával, vagy süssek csirkemindenféle darabokat májjal egy tepsivel és krumplipürét? Vagy mi van még olcsó, gyors, laktató kaja?...

Vagy most ne főzzek, csak csináljak gezemicéket? Fokhagymás sajtkrémet, majonézes halkrémet, meg még valamit, aztán kenjék kenyérkékre? De az nemigazán kaja..., viszont finom...
Végülis holnap lesz rá pár órám, hogy eldöntsem és meg is csináljam...
:-)