Helyes! Mondom, mi nagyon hasonlíthatunk :o) Én is megyek a doki bácsihoz, ha kell. Már párszor adódott úgy az életben, hogy kellett... És még mindig sokan vannak, akik ősi félelmektől, társadalmi beidegzésektől félve nem mernek elmenni... nem mernek segítséget kérni... szenvednek csendben, és várnak a csodára... pedig gond nélkül elmennek a kardiológiára, a cukorgondozóba stb... hiszen evidens, ha a testükben olyan helyen romlik el valami, akkor szakorvoshoz fordulnak... de ha a fejben, a lélekben állítódik el valami, akkor hajlamos a többség játszani a struccot... én (majdnem) mindenütt hirdetem: tessék bátran segítséget kérni, mert van segítség!
Natimama! Van egy pont, amin túl ezt nem lehet kialudni :o) És van, aki olyan szerencsés, hogy saját magán képes észrevenni, melyik az a pont, ahonnan már nem lehet kialudni... és elmegy, segítséget kér, meggyógyul... és vannak, akik nem veszik észre hol az a pont... ők szenvednek csendben... fogy az energiájuk, ami a mindennapjaikba fényt tudna vinni... és esetleg átlépnek egy másik pontot, ahol már nem csak hogy adni nem tudnak, de a saját környezetüket szipolyozzák ki lélekben... marnak, gyűlölnek, szenvednek, irígykednek, mártírkodnak... de neeeem, orvoshoz nem mennének, hiszen ők nem őrültek!!!
Bocs, ha túl személyes lett... töröld nyugodtan, ha zavar, hogy ilyesmiket írtam :o)))
Deee, éljen Fiddle, és éljenek a pszichomókusok és éljenek, akik át tudnak lépni a saját árnyékukon!!!! :o)))
Azt mondta a doki, hogy már várt... Hogy mostanában még az évek óta nem látott betegei is beesnek... Hogy valami van a levegőben... Hogy rengeteg művész jár hozzá és mind dipólusos és szét van esve. Mint én. :-)
Elnézést, nem akartam bántó lenni a kommentemmel! Tulajdonképpen inkább arra voltam kíváncsi mi újság, hogy vagy... Én KÜLÖNÖSEN tisztelem azokat az embereket, akik felismerik, hogy pszichésen betegek, és segítséget kérnek!!! Sajnálom, ha megbántottam valakit!
Jajjjj, Natimama! Én biztosan nem sértődtem meg!!!! :o))) Főleg, hogy ahogy olvasom, Te pontosan tudod, mi az, segítséget kérni és elfogadni. Épp csak bekukkantottam Hozzád, de ennyi már világos. Ígérem, egyszer majd alaposabban elolvaslak! Ezeket csak úgy általánosságban szoktam leírni a depresszióval kapcsolatban. Mert szerintem nem lehet elégszer elmondani.
9 megjegyzés:
Na? Kialudtad?:-)))
Gyűrd le!!!
Hajrá Fiddle!!!
Tudom, nem könnyű...
én viszonylag sűrűn beleesem...
talán erre is jó az erőteljes buliterápia...
Jaja...
Köszönöm az érdeklődést
Talán nincs olyan nagy baj...
De azért kértem időpontot a dokinénitől. Kedden megyek...
Muszáj segítséghez folyamodnom, mert hosszú évek óta sok-sok emberek van szüksége a muzsikámra, most viszont nincs miből adnom...
Helyes!
Mondom, mi nagyon hasonlíthatunk :o)
Én is megyek a doki bácsihoz, ha kell. Már párszor adódott úgy az életben, hogy kellett...
És még mindig sokan vannak, akik ősi félelmektől, társadalmi beidegzésektől félve nem mernek elmenni...
nem mernek segítséget kérni...
szenvednek csendben, és várnak a csodára...
pedig gond nélkül elmennek a kardiológiára, a cukorgondozóba stb... hiszen evidens, ha a testükben olyan helyen romlik el valami, akkor szakorvoshoz fordulnak...
de ha a fejben, a lélekben állítódik el valami, akkor hajlamos a többség játszani a struccot...
én (majdnem) mindenütt hirdetem: tessék bátran segítséget kérni, mert van segítség!
Natimama!
Van egy pont, amin túl ezt nem lehet kialudni :o)
És van, aki olyan szerencsés, hogy saját magán képes észrevenni, melyik az a pont, ahonnan már nem lehet kialudni...
és elmegy, segítséget kér, meggyógyul...
és vannak, akik nem veszik észre hol az a pont... ők szenvednek csendben... fogy az energiájuk, ami a mindennapjaikba fényt tudna vinni...
és esetleg átlépnek egy másik pontot, ahol már nem csak hogy adni nem tudnak, de a saját környezetüket szipolyozzák ki lélekben... marnak, gyűlölnek, szenvednek, irígykednek, mártírkodnak...
de neeeem, orvoshoz nem mennének, hiszen ők nem őrültek!!!
Bocs, ha túl személyes lett... töröld nyugodtan, ha zavar, hogy ilyesmiket írtam :o)))
Deee, éljen Fiddle, és éljenek a pszichomókusok és éljenek, akik át tudnak lépni a saját árnyékukon!!!! :o)))
Ja, és tegnap végre vettem új Martens cipőfűzőt :o)))
Azt mondta a doki, hogy már várt... Hogy mostanában még az évek óta nem látott betegei is beesnek... Hogy valami van a levegőben... Hogy rengeteg művész jár hozzá és mind dipólusos és szét van esve. Mint én. :-)
Elnézést, nem akartam bántó lenni a kommentemmel! Tulajdonképpen inkább arra voltam kíváncsi mi újság, hogy vagy...
Én KÜLÖNÖSEN tisztelem azokat az embereket, akik felismerik, hogy pszichésen betegek, és segítséget kérnek!!!
Sajnálom, ha megbántottam valakit!
Jajjjj, Natimama!
Én biztosan nem sértődtem meg!!!! :o)))
Főleg, hogy ahogy olvasom, Te pontosan tudod, mi az, segítséget kérni és elfogadni.
Épp csak bekukkantottam Hozzád, de ennyi már világos. Ígérem, egyszer majd alaposabban elolvaslak!
Ezeket csak úgy általánosságban szoktam leírni a depresszióval kapcsolatban.
Mert szerintem nem lehet elégszer elmondani.
Javulok...
:-)
Remélem...
Senki nem bántott senkit, örülök, hogy a defektemre ilyen kedvesen reagáltok! Ez is óriási segítség.
Megjegyzés küldése