Névnap

Nálunk évente kétszer van házibuli. A fiam születésnapja és a névnapja környékén. Ilyenkor igyekszem hozzám is közelálló, gyermekes emberkéket meghívni.
A kölykök kapnak virslit, meg vagy tortát, vagy rakott pudingot. Ők igénytelenek, játszanak, nincs idejük enni.

De a felnőtteknek mindig főzök valami egyszerű, házias egytálételt.
Namármost:
Főzzek paprikás krumplit, vagy tarhonyás marhapörit, vagy csirkepörit tésztával, vagy süssek csirkemindenféle darabokat májjal egy tepsivel és krumplipürét? Vagy mi van még olcsó, gyors, laktató kaja?...

Vagy most ne főzzek, csak csináljak gezemicéket? Fokhagymás sajtkrémet, majonézes halkrémet, meg még valamit, aztán kenjék kenyérkékre? De az nemigazán kaja..., viszont finom...
Végülis holnap lesz rá pár órám, hogy eldöntsem és meg is csináljam...
:-)

Február : Itt a nyár!

Úúúúgy örültem tegnap!!!

Besütött a napocska a kölök szobájába!! Ez azt jelenti, már olyan magasan kél, hogy TAVASZ közeleg!!! Ez a mérce nálunk, mert november végétől februárig kicsit bánatos a hangulat napsütés nélkül..., nincs sötét, csak..., nna...

Amikor ideköltöztünk, a kisfiú külön kérésére napsárgák lettek a falak.

És tegnap akkorát csúsztak a sugarak a szobáján, hogy az egész lakást elárasztotta a meleg sárga fénypompa!!!

Naszóval...

Ez volt tegnap...

Ma már nincs...

Tejföl

Mióta ketten vagyunk, csak mostanában merem a régi kedvenceimet enni, azokat is csak titokban... Milyen fura lény is az ember...!? A beidegződések működnek ám rendesen!

Beidegződés... Ez egy PONTOS kifejezés. Beépül az idegbe, agyba, életbe, mindenbe... bele...

Exem többekközt semmilyen kaját nem evett meg, ami tejfölt tartalmazott, meg merem kockáztatni, azt se, ami tejföl mellett volt egy ideig. Én tejfölfüggő vagyok-voltam mindig is...

Azért írok most erről, mert az előbb ettem 2 szelet üres kenyeret, rengeteg picit megsózott tejfölt kanalaztam be hozzá!!! Fantasztikus finom volt!!

De...

Mért kellett várnom ezzel addig, míg a kölök elalszik, mért nézegettem aggódva körül evés közben, hogy le ne bukjak, egyáltalán mért kellett ilyen sok időnek eltelnie, hogy ezt megengedjem magamnak???????????

És ezentúl már mindig így lesz, hogy a tejfölről ez az abberált fog eszembe jutni???

:-)

Házimunka...

Már megint nem teregettem ki... Elfelejtettem.

Mosathatom a géppel újra a ruhákat. Ez már nem először fordul velem elő...

Mi lenne, ha a régi, gépek nélküli világban élnék? El sem próbálom képzelni, riasztó... Ha még a kimosott ruhát is képtelen vagyok kiszedni és kiteregetni...

Művészvilág...

Nna... asszem most tényleg bele fogok bukni egy buliba..., végülis annyi év után itt az ideje, hogy legalább egyszer....

Jó emberek jól kitalálták...
Én jól belepánikoltam, hogy kivitelezhetetlen...
A pánik viszonylag meghozta gyümölcsét (ahogy értelemszerűen mindig)...
Össze ált legalább a műsor nagyja, váza, rendszere..., valami nagyon szééép...

Erre az egyik sztár barátom lebetegedett...
A másik meg dupla gázsit kért... (maradjon köztünk: igaza van, de...)
Nélkülük annyi..., meg egy bambi..., ők fogták volna össze a stílusokat...


Azt nem értem, hogy a négyből a másik kettő mért mondott mindenféle kérdés nélkül azonnal igent??...


Persze, mindenki helyettesíthető - mondják az okosak -, de nem NEKIK kell kiállniuk a szinpadra vadidegen emberekkel őszinte, kerek, szép, egységet közvetíteni!!!!!


Ezek után, ha lemondom, én leszek a gyáva szarházi, a megbízhatatlan....

Ha mégis megcsinálom, lesz egy fos műsor, amihez semmi közöm, tele amatőrrel, meg haknista stúdiózenésszel, ráadásul az a két lelkes profi meg belevész a semmibe mindeközben... Hülyére próbálom magam, rohangászok, dolgozom, kap a műsor egy szar kritikát, leírnak..., kész.

Vagy megcsinálom, lesz egy fos műsor stb.... és kap egy szuper kritikát és kiszaladok a világból leokádni magam, mert ilyet még hál1istennek sose kellett csinálnom, eddig mindig sikerült magamhoz mérten minőséget közvetítenem...


Tehát mindegy...
Az egyikbe belepusztulok, a másiknak neki sem futok.
Ugyanannyit veszítek mindkettővel...

Persze... lehet mondani: - " aki egyszer eladta a seggét, ne finnyáskodjon!"

Igen..., de én még NEM adtam el!!!

Mér' épp most tegyem?????

Cipőfűző

Ez a szavunk tetszik állítólag a franciáknak a legjobban...
Ti-tá-tá-táá... ti-tá-tá-táá... ti-tá... tá-táá...
Tök jó.

Elszakadt a Martens bakancsom MINDKÉT cipőfűzője. Egymás utáni napon. Ez azt jelenti, hogy nem hibás volt, én sem voltam a kelleténél agresszívebb, csak elhasználódott.
Ez jó, nem is vagyok mérges, mert 3 évig bírta.
De:
Nem kapok sehol újat!!!
A nyolc sorból már csak négyet tudok bekötni, addig ér a maradék.
Mehetek a Martens bótba, hátha nekik van olyan, ami nem "nájlon".
Csak nehogy úgy kérjem majd:
- Sziasztok, van a bakancsomhoz ti-tá-tá-táá?

Ott maradsz, mert...

Minap a szokásos gyereknyúzás zajlott otthon. Gyakorolnia kellett hegedűt a kölöknek... Kiskamaszkorba kezd lépni, mit tagadjam, nem fűlik a foga a munkához, szinpadra viszont önként és dalolva megy. Hogy dönt ilyenkor a jó szülő? Nem tudom...

Én a tanárnéni tanácsát megfogadva, enyhe nyomást gyakorlok rá, addig nem gépezhet, amíg nem volt a kezében hangszer. Eddig bejött... Volt, hogy inkább 3 napig nem ült le a gép elé...

:-)

Valami hasonló szitu volt, de rá tudtam venni a hegedülésre, habár kissé ideges volt, nem tetszett neki. Közben aztán belejött, mint mondtam, muzsikálni viszont szeret. Hátrébb lépett, hogy nekem is megmutassa kis házikoncertként, mit is tanult. Nem kellett volna...: Fölrúgta a külön névreszóló kissámliját, már jött is kifelé a száján:

- Ott maradsz, mert Á-n csaplak!



Imádom a humorát!!!
Mondanom sem kell, pár pillanatnyi döbbent csönd után sírva röhögtünk mindketten...

Elgondolkodtató... (?)

Vajon nekem van túl élénk fantáziám, vagy csak túl sokszor hallok ilyenekről?

Az ex pasim nem a fiam vér szerinti apja. Igaz, kb. 5 évig volt a nevelőapja. A kölök nagyon ragaszkodik hozzá, szereti. A pasi is őt...
Annyira, hogy hetente jár hozzánk (a gyerekhez) rendszeresen... Mi nem kommunikálunk.
Amíg együtt voltunk, addig is voltak úgynevezett "besugárzásos" játékaik, összebújtak, a pasi besugározta, amiről a gyerek annyit mondott - ilyen csiklandozós játék.
Most is az egyszemélyes kanapén szoktak feküdni és filmet nézni...

Nem csinál semmit, de egy pasinak mért van szüksége arra, hogy a nevelt fiával fizikai kontaktusba kerüljön, akár egy filmnézés ürügyén is???

Persze, csak úgy szereti, mintha a sajátja volna. Mondja ezt ő, mondják ezt mások is. Én meg nem láttam pasit még egyet se így a kisfiával. És tényleg nem csinál semmit, CSAK HOZZÁÉR.
Akkor én mért vagyok ilyen bizonytalan???
Azért, mert ...

Jó reggelt, művésznő...

Most, hogy így lázaskodva fekszünk az ágyban, rájöttem, mennyire hiányzott ez a pihi nekem. Bírnám még vagy 2 hétig... Vagy ciki? Vagy ez csak a szokásos februári depi előli menekülés? Így jobban hangzik: influenza
Február, itt a nyár...

Mennyivel egyszerűbb lehet annak a művésznek az élete, akit általában délben ébreszt a menedzsere a szállodai szobában "jól aludt, művésznő?"...
Mindig erről álmodtam..., sose voltam túl messze ettől, csak..., mindig közbejött valami...


Neki nem kell lelket csiholnia senkibe, nem kell gondolkoznia, mit felejtett el éppen, kivel kell tárgyalnia, a számláival főleg nem idegeskedik... Csak az a dolga, hogy szépen és jól muzsikáljon, az újságíróknak válaszoljon, jól nézzen ki, stúdiózzon... Ő könnyen mosolyog őszintén, amikor fotózzák...
Rólam meg sokan ezt hiszik...
Érdekes egy helyzet...

Hülye influenza, miért a gyereket?

Nincs szörnyűbb érzés a saját beteg gyereked mellett üldögélni...

Pedig dél körül még magamat sajnálgattam, a 38-as lázammal. Hazajött a kölyök, lefeküdt pihengetni mellém, mondván hogy fáradt. És nem lett gyanús!! Sose szokott délután ledőlni!! 5 körül már forró volt szegénykém.
Gyors körtelefon, bébicsősz lemondva, koncert lemondva, itthonmaradás a két lázasnak.
Nekem 38,5, ez jó, mert ezzel már nem ráz a hideg. Hőemelkedéssel megfagyok. A kölyöknek ekkor indult el az egekbe a láza.
Azóta volt gyógyszer, hűtőfürdő, borogatás, törölközőbe tekerés, ügyeletes orvos felhívása, gyógyszer, 3-szor teljes test betekerve hidegvizes lepedőbe, most megint gyógyszer.
És már éjjel fél egy!! A kölöknek 39,8 a láza.
Ki van fáradva teljesen, hagyjam elaludni??? És ha közben feljebb megy? Hívjak ide dokit? Vigyem be a Bethesdába?
Szegénykém már szinte önként feküdt bele a hideg lepedőbe...
A kis hősöm...
Hááát...
Jóéjt!
Majd közben figyelgetlek...

Cigány az oviban...

Muszáj leírnom kisfiam egyik ovis sztoriját.

Éjjel-nappal a miskolci és egyéb cigányügyek folynak a vízcsapból is.

Én nem tudom, nem értek hozzá. Csak azt gondolom, van mit tanulnunk tőlük is.

A család, az összetartás, a barátság, az egymás szeretete, a főzés-evés... Sok cigány barátom van. Azért mondok cigányt, mert ők is így használják. Sőt, tegnap két roma kollégát is felhívtam, hogy kéne cigány (származású) zenész egy produkcióhoz. Jót röhögtünk, aztán megbeszéltük a részleteket.

Szóval a kisfiam kiscsoportos óvodásként csoporttársairól mesélte:
- Anyu, tudtad, hogy a Laura csigány? - (ezt meg sem hallottam...)
- Anyu, tudtad, hogy a Fecsó is csigány? - (erre már kellett reagálnom):
- Kisfiam, a bölcsiben Melinda félvér kislány volt, a tornára kínai gyerekek is járnak, az Aihan barátod arab. Na és?
- Azs mind semmi, anyu, de a Fekalobi is csigány, pedig azs már 8 éves!!!

Háát... Itt tart a világ...Nem lehet elég korán kezdeni... a cigányozást...

Bagolyból pacsirta?

Bagoly vagyok?

Nem vagyok képes időben lefeküdni aludni!!!!

Olyan érzésem van, mintha most maradnék ki a legfontosabb dolgokból. Pedig áááádehogy.

Megint éjjel egy, én meg ezerrel pörgök, mint a búgócsiga.

Pedig reggel indulni kell a fiammal suliba..., aztán elindul a nap..., a jól bevált kávézásos-pletyis-magunkhoztérünk délelőtt megszűnt, így hát bambulással telik, mert nem merek ledőlni, elalszom estig is akár... Délutántól nyolcig tanítás, haza, gyerek-vacsi-fürdés-lefektetés után újra elindul a pörgés...

És a pacsirta?

Akkor kel, amikor én kidőlök végre és elalszom. Amikor el kezdek élni, ő már szuszog az ágyában.

A hosszú párkapcsolat titka...

Kéne nekem egy pacsirta...

Nemigen unnánk meg egymást, örülnénk, ha egyáltalán ébren látnánk a másikat...

Ez a kép most hajnal, vagy naplemente???

Nem mindegy?

...

Rút kiskacsa

Van egy kedves fotóművész barátom. Ritkán látom. Megtalált a szkájpon...
Előkerült pár régi képe, átküldött párat...

Ez olyan mint én. Gyönyörű, ahogy a fény megvilágítja... És ahol nem??? Arra meg ki kiváncsi...?

Nehéz

fényben

állva

maradni...

Nehéz ottmaradni.

És ha egyszer megérezted az erejét, nem tudsz nélküle élni.

Arrébbmegy.

Utánamész.

Nyújtózkodsz.

Bármire hajlandó vagy érte!

Bármire hajlandó vagy érte ?

...

Az egyik ÜGY...

Megint eltelt egy csomó nap... Ha úgy vesszük, nem történt semmi...

Dehogynem.

Pár ember halálra lobbizza magát az én két szememért és én nem értem az egészet... Közben magam is, mint a hülye, úgy teszek, mintha csinálnék is valamit. Pedig csak játszom, nehogy rájöjjek, túl keveset vagyok szinpadon mostanában. Játszom a hihetetlen fontos körlevelekkel, hogy mindenki tudjon arról, milyen fontos is ez az egész klubosdi, úgy intézem, a nevem forogjon a köztudatban, mint hűdenagyember. Előkotorászok pár régi ismerőst a névjegyzékemből, hátha van neki is valami ismerőse odafönn a kerületben, vagy afölött jó magasan, és tényleg..., van... Körbekiabálom a fél világot, milyen jó is ez, micsoda ész vagyok, kitaláltam valami újat...

Beszéltem régi igazgatóval, ex minisztériumi ember. Beszéltem nagy politikus tanácsadójával, beszéltem nagy filmrendező barátom első emberével, beszéltem nagy színésszel, beszéltem kultúrális bizottsági elnökkel, beszéltem a helyi állatkajaboltos mindenkitismer-rel, beszéltem újságíró jóbaráttal, beszéltem nagy ... , mindegy...

Én hülye, ma este még rádióriportot is adtam élőegyenesben úgy, hogy Hátassal nem bírtam kapcsolatba lépni, miről nem beszélhetek. Költözik, úgy felejtette a gépet, én meg azt hittem, onlájn van. :-) Asszem, ő is a szétesés szélén...

Mindenki ugrásra készen..., a lényeget nem sikerült elintézni, a polgármester nem írta alá a nyilatkozatot...

Mire sikerül megmozdítani a fél világot az ÜGY-ért, addigra elfáradok, elfogy az ÜGY pénze, tehát a tisztelt művészkollégák is elfogynak (ki dolgozik mamá' ingyé'?, ugye...), egyedül maradok, ott lesz egy rakás lelkendező ember, akik veregetik majd a vállaamat, hogy milyen klassz vagyok...

Ha... sikerül a lobbi...

De ha nem...

Áááá..., egy ilyen ügyből még úniós botrányt is lehet csinálni...
A bulvársajtó is térdelőrajtba van állítva, "mikor indulhatunk?" jelszóval.
És akkor mi van?...



DE ÉN CSAK HEGEDŰLNI SZERETNÉK!!!!!!!!




nameg a számláimat kifizetni...