2009. október 1., csütörtök

Kórház és rendelőintézet a XXI. sz.-ban a VII. ker.-ben...


Nem szoktam ilyet tenni, de ma nem bírtam ki...
Muszáj volt két képet készítenem...

Már 3 hete bajlódok a vírusokkal, elküldött a háziorvosom vérvételre, meg mellkasröntgenre.

A vérvétel retro-fílingjén még csak vihorásztam magamban...

Irány a röntgen.
Azt hittem, hülyéskedik a nő a bejelentkezésnél:
- A 11-es ajtó előtt van egy asztalka, arra tegye majd ezt a papírt le!

A röntgeneseknél a sorrend: Az ajtó előtti kis asztalkára kellett letenni a beutalót, azok közül húzogatott egyet-egyet az asszisztens, kisebb vitákba keveredve a betegekkel, ki jön előbb a sorban...
Muszáj volt lefotóznom, a betegek meglepődött vigyorát nem mertem. Pedig vicces volt, ahogy mindenkinek leesik a tantusz, hogy ez nem vicc!

Az itt látható ajtó fölött nincs fal, csak egy drótháló. Mikor bemegy a beteg, mindent hallasz.
- Vetkőzzön!
- Félmeztelenre!
- Álljon ide föl!
- Tartsa az állát feljebb!
- A mellét nyomja neki ennek!
- Mély levegőt, tartsa benn...
- Kész vagyunk, felöltözhet! Kérem a következőt.

Na most... Ettől 2 méterre van az az ajtó, ahol a röntgenkészülék van. Fölötte kigyullad egy régi típusú piros lámpa, amikor épp akció van. Mellette-körbe tiszta mocsok minden...
Íme!


Miután jól kibámészkodtam magam, én is sorra kerültem.
Minden rendben ment.
- Rendben, mehet öltözni! Délután 4-re jöhet a leletért....., ha..., hol a kazetta? .... Jé! Bennragadt a gépben!... Mindegy, valahogy majd kiszedem belőle... Ha sikerült, délutánra kész az eredménye.

Hááát...
Ez történt ma velem.
No comment...

Félreértés ne essék, az egészségügyi dolgozók kivétel nélkül mind kedvesek, lelkesek, mosolygósak voltak!
Csak azt nem tudom, mitől...
Talán ezektől a mindenhol visszaköszönő vicces helyzetektől...