"Aszta raszta..."

Ma jól elment a nap...

Öcsém mindig szerette a különleges dolgokat (nem is tudom, kire ütött...), Spanyolból a legfrissebb hajdivattal jött haza. Elől egész rövid, hátul raszta. Agyatlan divat, de a szarosnak ez is nagyon jól áll.

A gond ott van, ahogy nő a haj, úgy kell utána-rasztáztatni a tövét, hogy viszonylag ápoltnak tűnjön.

:-)

Raszta fodrászatot keresgéltünk.

Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen macerás! A hatodik rasztaboltban végre kaptunk fodrász címet.

Valami spéci horgolótűvel húzogatták, rángatták a hajtövénél a kilógó szálkezdeményeket vagy másfél óráig...

Az akció után nem volt valami bőbeszédű.

A végeredménnyel meg volt elégedve.

De otthon megivott két felest.

:-)

Még mindig

Szeretek hegedülni...
Pedig 7 éves korom óta eltelt pár év...
:-)
A hangszerem is gyönyörűűűű!!!

A mosoly meglepő...

Mikulás-csomagot kaptam tegnap.

Az autómra.

Elnéztem a kerület határát. A bal oldal már másikhoz tartozott, az utca jobb oldalára még jó lettem volna a matricámmal...

1250Ft..., ha azonnal kifizetem. Ennek soxorosa lesz, ha később.

Osztottam, szoroztam.

A soxorosát elisszuk inkább.

:-)

Hazamentem, kiültünk egy söröző teraszára apuval és öcsémmel, nem messze a büntetés befizetésétől.

Kiröhögtem magam a balf...szságom miatt, majd átsétáltam...

A biztonsági ember részvéttel nézett rám. Én visszavigyorogtam... :

- Elbaltáztam. - széles mosolyt csaltam az arcára.

Mentem az ablakhoz, ott is idétlenkedtem valamit, aztán megkérdeztem:

- Nem kapok kedvezményt, mert nem hisztizek? - erre már az egész iroda nevetett.

Visszasétáltam apuékhoz, káromkodtam és közben jól kiröhögtem magam a figyelmetlenségem miatt.

Én se vagyok teljesen normális...

:-)

Alma a fájától???

18 éves koromban elmenekültem otthonról...

Anyu nagyon megnehezítette az addigi életemet. Nem akart sose rosszat, de nem is tett semmi jót...

Ő ilyen.

Apám fantasztikus ember, türelmes, hihetetlenül főz, bulizni is tud velünk, de nagyokat tud hallgatni, kisfiammal szó nélkül is megértik egymást.

Jó messzire kerültem a családomtól ...


Megjött az öcsém Spanyolországból, most inkább nálam lakik, minthogy hazament volna...

Idejöttek a szüleim, hogy találkozhassanak vele. De nem egyszerre érkeztek... Amíg apu volt itt, hihetetlen nyugis, szeretetteljes, viccelődő, nagyokat zabáló volt a hangulat.

Megérkezett anyu.

Mindez egy csapásra megszűnt...
Hazajöttem ma tanításból, egy vibráló, ideges, robbanásig feszült, ingerült csapattal álltam szemben. Öcsém a maga módján őrjöngött azon, hogy anyu a tévé elé állt és folyamatosan valami hülyeséget szajkózott, pedig udvariasan meg lett kérve... A fiam 2 percen belül üvöltött anyuval, hogy ne mondja már kilencedszer is, hogy tanuljon, mert már 3 órája végzett az anyaggal. Ő, aki jól nevelt, mosolygós kiskölök! Apu a szokásos szótlanságával tűrte az őrületet. Én akárhova mentem a lakásba, anyu mindig épp abban az ajtóban állt, ahova szerettem volna bejutni, közben tökmindegy volt, mivel oktatott épp...

Én, a BIKA nő, aki mindig is a nyugis otthonáról volt híres, akihez szívesen jönnek a barátok, ismerősök, pár óra alatt visszavedlettem azzá a rongyos idegzetű kiskamasz lánnyá, aki hanyatt-homlok menekült annó...

Anyu holnap hazamegy... Látom a többieken is, nagyon várják már ezt... Én is... Hogy juttathatja egy anya ilyen állapotba a családját? Mi lehet ennek az oka???
3 gyermekéből 2 elmenekült, 1 alkoholista lett...

Most itt ülök. És ki tudja már, hányadszor gondolkodom azon:

ÉN IS ILYEN LESZEK???

Rántotthús, vagy töltött káposzta??

Milyen lehet egy újra felmelegített párkapcsolat???

Ha rántotthúsból van, igencsak szar ügy. Ettetek már ilyet? Én már kóstoltam, nem nagy élvezet...

Ha töltött káposztából, akkor viszont isteni lehet! Minél többet melegítjük, annál jobban összeérnek az ízek benne...

Nna...

Én még egyiket sem próbáltam, illetve: nem melegítettem fel egy kapcsolatomat sem.

Addig húzom, halasztom a szétválást, amíg mindketten kimenekülünk egymásból.

Így aztán eszünk ágába sem jut az újrakezdés.

Ez onnan jutott az eszembe, hogy kaptam ma egy telefont, miszerint állítólag együtt láttak minket valahol az ex-emmel.

ISTEN ŐRIZZ!! Elég lesz azt az 5 évet elfelejtenem is!!

Kínomban csak azt nyökögtem:

- Nem szeretem a felmelegített rántotthúst.

Bicaj

Ha minden jól megy, lesz egy ilyenem!

:-)

És végre megszabadulhatok az úúútálatos, fék-beragadós, váltó-szétesős, borzasztónehéz roncsomtól.

És szép lazán tekerhetek vele, szép komótosan nézelődgethetek, amúgy a koromnak megfelelően.

:-)

Sőt! Így a fiam bicaja is, meg az enyém is belefér a kicsikocsimba, aztán usgyí Magyarország!!

Kórház...

Jól éreztem, hogy valami nincs rendjén a kisfiúval...

Hétfő éjjel szarul lett, kedd délelőtt kijött a dokinéni, szerdát valahogy átvészeltük, csütörtökön felhívtam dokinénit, aki azonnal a Szentlászlóba küldött minket.

Betegfelvétel soron kívűl, azonnal infúzió, hazarohantam kajáért meg ruhákért, matracért, a fehérneműimet otthon felejtettem...

Nappal 10 percenként, éjjel fél óránként rohanás a kölökkel a vécére, magunkkal rángatva az infúziós állványt. Gyakran elkésve...

39.5, hányás, rettenetes hasfájós görcsök, hasmenés stb. Ehhez jött még estére fekete széklet, aztán friss vérrel pirosodó.

Agybaj!!

Tanácstalanság...

Rota vírus, járvány! Tele a kórház ilyenekkel, de mért véres? Lehet, hogy szalmanellás is...

Örvendek.

Négy nap földön alvás, fél 6-ig (mert hivatalosan tilos!), közben 3 óránként lázmérés, fél óránként vécére rohanás, éjjel csecsemő nyüszítés, nappal nagyobbacskák üvöltése, az ágy melletti széken ájulgatás, tuszkolni a gyerekbe a folyadékot stb. Rohangáló lelkiismeretes nővérkék, hihetetlenül kedves fiatal doktornénik, elkeseredett szülők, karikás szemű gyerekek...

Végre itthon!

Mindketten hulla fáradtan!

A kiskölök örömében 38.3-ra felhúzta magát. Hűtőfürdő után 38.5... Jól kezdünk!... Lázcsillapító. A kórházban CSAK 39 fölött!!!

Most alszik.

Megyek éjfélre a Ferihegyre, érkezik a 2 éve nem látott öcsém Madridból.

A kultúra is a politikáé??

Van egy barátom. Kamaszkorunk óta követjük egymás életútját.

Ő is a kultúra iparában dolgozik, csak a másik oldalon, mint én. Az ország vezető zenészei tisztelik, szeretik misszionárius tevékenykedése miatt. És ő magáért.

Soha nem politizált.

Úgy gondolja, a kultúra mindenkié.

Nem szelektálhatja a közönséget különböző szinek szerint.

Mivel sose mondott ki egyetlen árnyalatot sem, lekommunistázták, le akarják (fogják) cserélni egy konkrétabban nyilatkozóra...

Tiszta őrület ami ebben az országban folyik! Én is folyamatosan kínos helyzetekbe kerülök, amikor kérdezgetnek politikai hovatartozásomról. Ilyenkor csak azt válaszolom:

- Én csak egy hegedűs vagyok. Nem mondhatom a közönségemnek, hogy te most fogd be a füled, te most nektek játszom, te most fordulj el, stb. ...

Egy időben engem is skatulyázgattak...

Mivel nem tudták a színemet, ezért voltam már szélsőjobbos, kommunista, zsidóbérenc, hülye liberális, meg miegymás.

EGYSZERRE!

EGYIDŐBEN!!


Uramisten!

Hova tartunk, ha már a kultúrának is színesnek kell lennie!!!!

Fránya vírus!!!!

Szegény kisprücsök!

Éjjel megint nem aludtunk, reggel hányás, 39.6.... Telefon dokinéninek, hűtőfürdő, lázkúp (a hányás miatt), még mielőtt jön a hasmenés...

Láz végre le...

Dokinéni megjött... "már azt se tudom, örüljek-e a magas lázainak, vagy sem..." - mondta, közben el kezdett újra melegedni a kölök. Belenyomott egy egész lázcsillapítót..

Most itt tartunk.

Bicajozni jó?

Ma elmentünk bicajozni a kölyökkel. Csak ki a Ligetbe, tőlünk kb. 10 percre. Gyönyörű napsütés, pakoltunk szendvicset, málnaszörpöt, aztán usgyi.
A kisfiam boldogan tekert a Hauserével, én meg szentségelve harcoltam a Corában vett női bringámmal, 200 méterenként befogott hol az első, hol a hátsó fékem, recsegett a váltóm. Közben hallgattam a kissrác kedvesen epéskedő megjegyzéseit a lassúságomról.
Odaértünk a közlekedési parkba, végre nagy lihegve leülhettem egy padra. Ő azonnal elszáguldott rendőröset játszani, időnként hozta a híreket a szabálytalankodókról. Jókat szórakoztunk rajta a többi szülővel együtt. Megszomjazott, ivott egy kicsit.
Megpiszkáltam:
- Nem akarod kipróbálni az én bicajomat is egy kör erejéig?
Nagyképűen felpattant rá. Megpróbált elvágtatni rajta, aztán becsületére váljon, de egy kört irtózatos erőfeszítéssel megtett vele.
:-)
Hamar visszaváltott a sajátjára...
Nekiállt ugratni egy életveszélyes helyen..., elég ügyesen csinálta..., már majdnem büszke voltam magunkra, amikor... Akkorát esett, mint egy ólajtó! Még jó, hogy a sisak a fején volt, hasra vágódott, odaverte a sisakot, meg a könyökét. De nem sírt, fölpattant és visszatekert hozzám. Két perc múlva már nagyon fájt neki, beszaladtunk a sörözőbe, lemostuk a sebeket.
Irány haza!
Útközben nem hozta szóba egyszer sem, hogy miért vagyok ilyen lajhár...
Hazaértünk, megettük a szendvicseket, megittuk a málnaszörpöt, kentünk Betadint a sebekre, ragtapaszt is kapott (kért)...

Az indulás óta 2 óra telt el...
:-)
TANULSÁG:
Kéne egy jobb bicaj nekem is.
Ő meg ezentúl könyökvédőt is fog hordani.
Ja! Meg Betadint is viszek magammal...

Jóvanna! Itt vagyok!

Bocsánat a hosszú kihagyásért...

Annyi minden történt már azóta..., de főleg rossz dolgok, amik most nem érdekesek. Lesznek is még rosszak, de most megfogadtam, hogy a húsvéti ünnepek alatt nem hagyom magam. Csak azért is jó kedvem lesz!!!

Egész nap főzőcskéztem, pakolászgattam, élveztem a kisfiam locsogásait stb.

A sonka isteni lett. A levéből még finomabb bableves készült. Rengeteg csipetkét is kellett csinálnom, a kiskölök úgy szereti.

Tojásokat is festettem, tablettás tojásfestékkel, még a gusztustalan matricákat is ráteszegettem. Utána zsírral fényesítgettem őket. Piros, sárga, meg KÉK!!! Ezt a hülyeséget!!! Vicces.

Behoztam a lépcsőházból az óriási haldokló muskátlit, sikerült megmentenem!! Asszem idén megint gyönyörű lesz! Csodálatos, ahogy kűzdött az életéért, tele volt száraz ágakkal meg levelekkel, alatta meg ilyen szép hajtásokat hozott. Egy zsák tele lett a halott részeivel...



Közben nézelődtem ki az udvarra... Gyönyörűen kivirágzott minden!! Egy nap alatt!! Mindez a belváros kellős közepén!! Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy itt lakhatunk..., igaz, hogy sajnos el kell adnom, mert nem bírom kifizetni a rezsit, meg a svájcifrankos kölcsönt... De ez most nem érdekes, hanem EZ!!!

Holnap még csinálok a prücsöknek pudingot, mert hiába sütök sütit, ennek jobban örül.

Délután kimegyünk a Deák térre bicajjal, megnézzük pár baráttal a pálinkafesztivált..., talán nem fognak minket is szondáztatni a büntetésre éhes rendőrök...

:-)

Nna... Nagyhirtelen ennyit.

Mindenkinek nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánok!!!!!