Segítség...! ?

Azt mondják az öregek, hogyha segítesz valakin, azt mástól visszakapod...

Hát...

Segíteni könnyű, erről szólt idáig az életem...

Tehetségkutató...

Tehetségkutató versenyek.
Milyen jó is ez!
Adott egy fiatal zenekar.
18-30 évesek, lelkesek.
Elindul, pályázik, részt vesz, megismerik, megszeretik, reklámot kap, esetleg meg is nyeri.
Milyen jó is ez!

Adott egy fiatal zenekar.
30 fölöttiek...
Sikeresek a saját útjukon, kísérleteznek, szeretnének valahol megmutatkozni, megmérettetni, kis reklámot szerezni maguknak.
Milyen jó is ez!

Na itt a bibi!!
Történetesen rólunk lesz most szó.
Egy nagyon régi vágyam látszik teljesülni... Olyan zenészekkel sikerült egy koncertanyagot elkészíteni, akik előtt mélyen meghajlok... Különleges, érzékeny, hihetetlen technikai fölénnyel bíró, együtt muzsikálni szerető csodaemberkék mind.
Megszületett valami.
Ennyi.
Aztán csönd.

Gondoltam - jobb híján - benevezem valami versenyre, legalább megmérettetünk, megismernek minket.
Találtam is kettőt.

Mielőtt pályáztam volna, éltem a gyanúperrel és írtam az egyik verseny kiírói felé, hogy kik muzsikálnak a csapatban és hogy indulhatunk-e.
Kaptam egy udvarias választ, hogy ebben ők nem tudnak dönteni, össze kell ülniük megbeszélni...
Szerintem ennek annyi... Ismerem őket. Jó pár nap telt el azóta.

A másik verseny szervezőinek már csak annyit írtam, hogy ez a csapat neve, egyéb ismertetőt csak akkor adnék, ha esetleg döntőbe jutunk. Ha nem sikerül, akkor úgy is mindegy...
Belementek.
Itt is ismerem a zsűri tagjait, lesz majd nagy meglepődés...
De...
Az internetes szavazáson MÁSFÉL nap alatt összejött a szükséges mennyiség...

Elkeserítő, hogy a magunkfajta úgymond, "öreg" zenészeknek nincs semmilyen fórum, megmutatkozási lehetőség.
Kezdem irigyelni a tehetséges fiatalokat.

Hajrá fiatalok!
Tietek a jövő!
Úgy volt, hogy a miénk lesz!
                     (Sándor György)

Fa

(Nem bírtam ki, ezt a képet leloptam az egyik "arckönyves" ismerősömtől...)

Nem is tudom, kell írnom ehhez bármit is?

Túl sok mindent mozgat meg bennem ez a hangulat...

Folkrendőrség

Ki hallott már ilyet...
??

A szó így első ránézésre sokféle irányba tereli a gondolataimat.
Hagyom, hadd mászkáljanak szanaszét.
És Te?

Pasi ideálom

Jóképű

Tudja a dolgát

Titokzatos...

Házias

Vagány

Örök gyerek

....

Régi blogom...

Van nekem egy régi blogom is...

És hihetetlenül ügyes vagyok!!

ÁTIMPORTÁLTAM IDE!! 

(Hááát, még ezt a fura szájbervilágot!!! Teccik!)

Igaz, hogy nem szakmai célokra készült, hanem csak úgy...

Van benne minden...

Fura volt nekem is újraolvasnom ezeket a bejegyzéseket...

Nagyon ügyes kis gépezet ez, még az időrendet se keverte össze.

Biztos lehetne jobban rendszerezni is, de nem igazán érdekel...

Szóval:

Jó csemegézést mindenkinek!

Hiányzik

Most már nagyon-nagyon hiányzik a barátnőm!

2 éve már lassan, hogy elköltözött a föld másik oldalára, meg sem tudom látogatni csak úgy, hogy átugrom 2 napra...

Hiányoznak a mindennapos kávézások, pletyik, a szókimondósága, az idétlensége, a csipkelődései, a határozottsága, a tudása, végtelen teherbírása, természetszeretete, az elkeseredései, lendülete, stb.

De mindegy, minek is soroljam...

Tökéletesen kiegészítettük egymást. Ha az egyikünk lent volt, a másik könnyedén visszahúzta. Ha ketten utaztunk jó messzire, simán végigvágtattuk Európát a kocsival, egy lendülettel. Dolgozni is embertelen erővel tudtunk. Ő is mindent az utolsó pillanatra hagyott, képesek voltunk egy nap alatt 3 hetet behozni...

Na jó... Nem nyavajgok tovább, csak muszáj volt pár szót kiírni magamból, amúgy terápiásan.

És még nincs vége!!!


Tavasszal ugyanarra a földrészre költözött a másik barátnőm!!
Ő is itt hagyott... Na jó, nem bántom, nem engem hagyott itt, hanem ezt a kilátástalanságot...
Ráadásul pár hét múlva az egész családja utánamegy.

MI VAN ITT?????

Narancssárga hangemlék

Hihetetlen érzékenyen reagálok a hegedűkre...

Hogy is alakult ez így ki?

Ezzel is szerencsém volt.

Pécsi, lakótelepi "gyerek" vagyok.

Mi a harmadikon laktunk, az elsőn egy rendkívül mély hangú, morgós bácsi.

Időnként rettenetesen mérges voltam rá:

Műgyűjtő volt, hegedűket javított, adta-vette-szeretgette őket. 

Emlékszem, kategorizálgatott is a maga módján: A legértékesebbeket tokban tartotta és jól eldugta. A drágákat a legalsó fiókokba, a középkategóriát a középsőbe, a halandó ember számára elérhető értékűeket a felsőbe.

A kis lakótelepi konyhában szerelgetett, faragott, enyvet olvasztott, ragasztott. Felesége állandóan morgott vele, utálta a hegedűket, az odajáró művészeket, mindent ami rendetlenséggel járt.

Amikor elkészült egy-egy remekművel, már ki is hallatszott, hogy próbálgatja. Elég jól játszott, kamarazenélgetni is szoktak nála. Ilyenkor már ment is föl az "agyvizem", hiszen általános iskolás kiskamasz voltam, lent bulizgattam a játszótéren a barátokkal.

Feribácsi megjelent az ablakban, mély hangján leszólt hozzánk:

- Bea! Gyere föl!

És én nagy duzzogva fölbattyogtam.

Huzigáltam neki a hangszert lent, fönt, hangosan, halkan, ahogy kérte. hiszen kívülről mást lehet hallani, mint játék közben. Utáltam az egészet.

És milyen jót tett velem az öreg!! Erről akkor még fogalmam se volt.

Ahogy egyre nagyobb lettem, már én is hallottam, éreztem a hegedűk közti különbséget.

Főleg, amikor beestek hangszert próbálgatni hozzá művészek innen-onnan. Ott hallottam Bach partitákat, Paganinit először, testközelben, nem akármilyen hegedűsök által megszólaltatva...

Később már "szerelmeim" is lettek páran a gyűjteményből. Volt egy Guarneri (amit időnként bérbe adott) és egy már nem tudom ki által készített francia mesterhegedű.

Azóta is hiába keresem azt a hangot, hangszínt. Narancssárgán, lágyan, mégis erőteljesen szóltak, az egész testeden végigzendült minden egyes hangjuk... És teljesen más egyéniségek voltak...

Guarneri_FA_Giuseppe_c1717

Hát így alakulgatott a jó viszonyom a hegedűkkel.

Hála Neked, Feri bácsi!

A saját hangszeremmel való találkozásom egy másik történet.

És Sipos Misi barátom találkozása Feribácsival szintén egy másik.

:-) 

Örökifjú?

A Népművészet Ifjú Mestere - cím.

Fantasztikus, hogy ennek megpályázására és elnyerésére lehetőség van.
Csak egy kicsit túl rég óta... (1961)

Ismerek olyanokat, akik még a 70-es 80-as években kapták meg.
30-40 éve!!
Akkor még tényleg ifjak voltak.

Amikor mi megnyertük, 1983-at írtak.
Molnár Vicus - akkori Méta brácsás - akkor már évek óta a népdaléneklés Ifjú Mestere volt.

Méta 1983 - Salamon Beáta, Molnár Vica, Gábor Sándor

Mikor az 50 éves szülinapi nagybuliján beszélgettünk erről, többen is jelen voltak ebből a generációból.
Mind a mai napig aktív népzenészek...
Ifjú Népművészek...
Ezen viccelődtünk.
Vicus is a maga jól ismert mosolygós, csendes humorával:
- Úgy gondolom, mi már inkább az Örökifjú Népművészek sorába tartozunk.
Hmm... Ezen akkor jót nevettünk és még jobban eltűnődtünk. Milyen igaza van! Többszörös nagymamaként tényleg vicces, hogy ő is Ifjú Népművész...
Az a furcsa, hogy ez másnak nem szúr szemet.
Szerintem nincs olyan sok aktív ember a régiek közül már. Sokan azóta rég mással foglalkoznak.

Legalább az "öregeket" kéne jobban megbecsülni.

Hozzáteszem, nyugodtan meg is nevesíthetem őket...
Molnár Vicuson (1976) és a Métán (1983) kívül Sebestyén Márti (1975), Dévai Nagy Kamilla (1974), Szvorák Katalin (1980), Berecz András (1985), Kalyi Jag (1979), Ökrös zenekar (1981), Nikola Parov (1981), Halmos Béla (1973), Jánosi András (1975), Kobzos Kiss Tamás (1975), Virágvölgyi Márta (1974), Téka együttes (1977), Rőmer Ottó (1977), Juhász Zoltán (1978)

A legnagyobb vicc, hogy nem találtam a neten egy olyan listát, ahol minden eddigi Ifjú Népművész rajta lenne...
Nesze neked megannyi hűdemagyarhagyományokatmegőrzőirodaintézményrendszerkategorizálóirodistaszakértőmindegy...

Ezt találtam!! - kattints ide
Hihi! Ezen mi nem is vagyunk rajta...
:-))

Nem érdekes...

De:

Ezek az emberek nem érdemelnének meg egy "köszönöm, hogy még mindig kitartasz a magyar népzene mellett" - díjat???

Legalább egy ÖRÖKIFJÚ NÉPMŰVÉSZ-t???

Matekóra és a népzene

És hogy találkoztál személyesen először a magyar népzenével?

Pécsi konzi..., hmmm...

A legkonzervatívabb..., mégis...

Szatyor Győző - így visszatekintve érdekes, milyen fontos szerepet tölt be életemben:

Még általánosban egy évkezdési nap kerestük a rajztermet, hetedikesként. Az egyik terem szekrénytetején egy srác guggolt, szerelt valamit.

- Hé, Te! Melyik a rajzterem?

- Hát ez.

- Láttad már az új rajztanárt?

- Én vagyok az.

Már a konziba jártam, mikor újra találkoztunk, átjött oda tanítani.

Akkor még az István téren volt az iskola, egy régi udvar közepén álldogált. Voltak olyan tantermek, amik egymásból nyíltak. Például az egyikben magyaróra, a másikban rajz.

Egyszer matekórára vártunk a külső teremben, a belsőben meg asszem rajzóra kezdődött.

Bementek valami hangszeresek, meg a Szatyor Győző.

A matektanár késett.

Egyszer csak megszólalt valami zeneszerű.

Mindegy, mi. Csak lóghassunk...

A lényeg, hogy átrohantunk, Győző mosolygott, mi ottragadtunk...

Naná!

Matekóra helyett!!! A tanárunk tehetetlenné vált, esélye sem volt minket kirángatni onnan.

Bergics Lajos muzsikált a zenekarával, tanítottak egy népdalt is: "Sohase vétettem Szeben városának". A zene nemigen fogott meg, de a dal így ezekkel a harmóniákkal elvarázsolt!!!

Aztán az élet ment tovább...

Úgy gondolom, az legelső benyomás hosszútávon meghatározó.

Ha valamiről egy kicsit is rossz volt, azt soha nem tudjuk fenntartások nélkül kezelni...

A népzenével való első találkozásom mindenesetre három dolog miatt is szép emlékké vált:

1. Szatyor Győző bölcs mosolya,

2. Matekóra megúszása,

3. Találkoztam egy új zenei világgal...

Kérdem magamtól: Miért lettél zenész?

Kösszépen...

Jó kérdés...

Hogy lehet erre röviden válaszolni?

Talán jókor, jó helyen, szerencsével, jól szervezett tehetséggondozással áldott meg a sors...

...

Jófülű, cserfes kisgyermek lehettem.

Egyéves koromban kristálytisztán beszéltem, másfél évesen apámat lebuktattam, amikor Harkányban nyaraltunk:

- Elmentünk sétálni, apu ivott. Kettőször!

Apu többet nem vitt magával...

:-)

Ha az utcán anyu megállt egy kirakat előtt, én már elcsavarogtam és valakivel beszélgettem az utca végén...

Bölcsiben - emlékszem! - egy idős bácsinak énekeltük az "Egyszer egy királyfi"-t, én voltam a kosárfonó lányka.

dddr d s, sssf m r

ddd rrr dtlt d d

Iskolás voltam mikor megtudtam, Kodály Zoltán volt.

Amikor a lakótelepi oviba kezdtem járni, valakik jöttek és zeneoviba irányítottak.

Onnan is emlékszem egy dalra. Szép Ilonka balladája. Ezer versszakkal. Nagyszínpad, énekelem a nótát, ma is látom a székeken üldögélő nézőközönséget.

mmmr mmmr s l tlm

lstl sfml, r d mrl,

3-4 éves lehettem akkor.

Nagyon szerettem az öt vonalat, abba rajzolni a ritmusokat, hangjegyeket, utána mindezeket megszólaltatni...

Volt egy kedvenc mesekönyvünk, amiből Ilka néni olvasott fel nekünk:

Muzsikus Péter Hangszerországban.

Milyen fura! Mi minden megmarad az ember fejében?!

:-)

Aztán a bányász lakótelepi szomszéd suli..

Az utcán, a boltban, az iskolában "Jó szerencsét!"-tel köszöntünk.

Első év végén jöttek valakik.

- Ennek a kislánynak a zeneiskolában a helye. Mért nem oda jár?

Rendben. Következő évtől a lakótelep egy másik iskolájába jártam át délutánonként.

Az is vicces, mért lettem épp hegedűs...

Annyira pici lányka voltam, hogy egy harminckettedes hegedű volt, amit egyáltalán meg tudtam fogni... :-)

Aztán megint jöttek.

- Mért nem a zenei általános iskolába jár a gyermek?

Rendben.

Attól kezdve Pécs belvárosa, busz, végállomástól végállomásig minden nap.

És IGAZI énektanárnéni!

A mai napig meghatározó számomra az a kép, amit ő sugárzott felém...

Gyönyörű szép énekhang, és ahogy a terembe lépett, aranysárga fény borított el mindent...

Sárinéni...

Milyen érdekes!

Péczely Saroltának hívták.

Kodály Zoltán anyósa...

Már rég kinőttem az általános iskolát, de meg-meglátogattam otthonában.

Most mesélte valaki, még mindig ott éldegél, nem is tudom..., talán 93-94 éves lehet már...

Zárszó:

Megtaláltuk pár éve az egyik alsós munkafüzetemet.

Az utolsó kérdés ez volt:

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

- Zenetanár szeretnék lenni. - áll ott dülöngélő gyermekbetűkkel...

:-)

Miért nem szereti a népzenét

Varnus Xaver írta:

http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/miert-nem-szeretem-nepzenet.html

Köszönöm a többi népzenész, népzenész-tanár nevében is!

Ezekért a véleményekért érdemes élni.

Sajnálom!

Csak 1983 óta foglalkozom vele, tanulom, lejegyzem, tanítom.

http://www.myspace.com/fiddlehu

..........................................

Jól meg lettem(tünk) vezetve...

Nem szép dolog.

Nna...

Ez van.

Haladjunk...