Tehetségkutató...

Tehetségkutató versenyek.
Milyen jó is ez!
Adott egy fiatal zenekar.
18-30 évesek, lelkesek.
Elindul, pályázik, részt vesz, megismerik, megszeretik, reklámot kap, esetleg meg is nyeri.
Milyen jó is ez!

Adott egy fiatal zenekar.
30 fölöttiek...
Sikeresek a saját útjukon, kísérleteznek, szeretnének valahol megmutatkozni, megmérettetni, kis reklámot szerezni maguknak.
Milyen jó is ez!

Na itt a bibi!!
Történetesen rólunk lesz most szó.
Egy nagyon régi vágyam látszik teljesülni... Olyan zenészekkel sikerült egy koncertanyagot elkészíteni, akik előtt mélyen meghajlok... Különleges, érzékeny, hihetetlen technikai fölénnyel bíró, együtt muzsikálni szerető csodaemberkék mind.
Megszületett valami.
Ennyi.
Aztán csönd.

Gondoltam - jobb híján - benevezem valami versenyre, legalább megmérettetünk, megismernek minket.
Találtam is kettőt.

Mielőtt pályáztam volna, éltem a gyanúperrel és írtam az egyik verseny kiírói felé, hogy kik muzsikálnak a csapatban és hogy indulhatunk-e.
Kaptam egy udvarias választ, hogy ebben ők nem tudnak dönteni, össze kell ülniük megbeszélni...
Szerintem ennek annyi... Ismerem őket. Jó pár nap telt el azóta.

A másik verseny szervezőinek már csak annyit írtam, hogy ez a csapat neve, egyéb ismertetőt csak akkor adnék, ha esetleg döntőbe jutunk. Ha nem sikerül, akkor úgy is mindegy...
Belementek.
Itt is ismerem a zsűri tagjait, lesz majd nagy meglepődés...
De...
Az internetes szavazáson MÁSFÉL nap alatt összejött a szükséges mennyiség...

Elkeserítő, hogy a magunkfajta úgymond, "öreg" zenészeknek nincs semmilyen fórum, megmutatkozási lehetőség.
Kezdem irigyelni a tehetséges fiatalokat.

Hajrá fiatalok!
Tietek a jövő!
Úgy volt, hogy a miénk lesz!
                     (Sándor György)