2010. november 4., csütörtök

Narancssárga hangemlék

Hihetetlen érzékenyen reagálok a hegedűkre...
Hogy is alakult ez így ki?
Ezzel is szerencsém volt.

Pécsi, lakótelepi "gyerek" vagyok.
Mi a harmadikon laktunk, az elsőn egy rendkívül mély hangú, morgós bácsi.
Időnként rettenetesen mérges voltam rá:

Műgyűjtő volt, hegedűket javított, adta-vette-szeretgette őket. 
Emlékszem, kategorizálgatott is a maga módján: A legértékesebbeket tokban tartotta és jól eldugta. A drágákat a legalsó fiókokba, a középkategóriát a középsőbe, a halandó ember számára elérhető értékűeket a felsőbe.
A kis lakótelepi konyhában szerelgetett, faragott, enyvet olvasztott, ragasztott. Felesége állandóan morgott vele, utálta a hegedűket, az odajáró művészeket, mindent ami rendetlenséggel járt.

Amikor elkészült egy-egy remekművel, már ki is hallatszott, hogy próbálgatja. Elég jól játszott, kamarazenélgetni is szoktak nála. Ilyenkor már ment is föl az "agyvizem", hiszen általános iskolás kiskamasz voltam, lent bulizgattam a játszótéren a barátokkal.
Feribácsi megjelent az ablakban, mély hangján leszólt hozzánk:
- Bea! Gyere föl!
És én nagy duzzogva fölbattyogtam.
Huzigáltam neki a hangszert lent, fönt, hangosan, halkan, ahogy kérte. hiszen kívülről mást lehet hallani, mint játék közben. Utáltam az egészet.
És milyen jót tett velem az öreg!! Erről akkor még fogalmam se volt.
Ahogy egyre nagyobb lettem, már én is hallottam, éreztem a hegedűk közti különbséget.
Főleg, amikor beestek hangszert próbálgatni hozzá művészek innen-onnan. Ott hallottam Bach partitákat, Paganinit először, testközelben, nem akármilyen hegedűsök által megszólaltatva...
Később már "szerelmeim" is lettek páran a gyűjteményből. Volt egy Guarneri (amit időnként bérbe adott) és egy már nem tudom ki által készített francia mesterhegedű.
Azóta is hiába keresem azt a hangot, hangszínt. Narancssárgán, lágyan, mégis erőteljesen szóltak, az egész testeden végigzendült minden egyes hangjuk... És teljesen más egyéniségek voltak...

Guarneri_FA_Giuseppe_c1717


Hát így alakulgatott a jó viszonyom a hegedűkkel.
Hála Neked, Feri bácsi!

A saját hangszeremmel való találkozásom egy másik történet.
És Sipos Misi barátom találkozása Feribácsival szintén egy másik.
:-) 

Nincsenek megjegyzések: