Jubileumok éve

Számolgattam.

Átnézegettem az életemet,

hiszen a felénél már egy ideje túl vagyok.

Volt mit takarítanom...

Csak nem volam hajlandó tudomásul venni...

Érdekes számok jöttek ki erre az évre:

20 éve tanítok a Méta táborban      

30 éve, hogy elkezdtem népzenét hegedülni.

40 éve fogtam a kezembe először a hangszert.

Na?

Milyen?

Fura.

Bocsi, de nagyon sokszor jutnak eszembe ezek a számok. Van, hogy segítenek és önbizalmat adnak, mégiscsak letettem valamit az asztalra. Van, hogy teljesen elkeseredek tőlük. Hogy mégis csak itt tartok...

Nem hiszem, hogy sokszor lesz még ilyen szép egybeesésben részem, ki kéne ezt idén élvezni.
Megpróbálom...

30 éves a Táncháztalálkozó...

Idén nem játszunk.
Kaptunk egy felkérést vasárnap reggelre.
Sárközi.
Hál'istennek a fél zenekar nem ér rá... Így volt mire hivatkoznom. Hogy mért nem játszunk.
Annyit jegyeztem csak meg, hogy biztos lesz más aki le tud játszani egy sárközit.
Nálunk a váci konzisoknak elsőben tanítjuk...
Megalázó.

Én nem tudom, hogy működik ez a rendszer. Nekem kell odamennem és szólnom, hogy akarok játszani?
Az a többszáz zenész aki ott fellép, mind odamegy egyenként? Ott kell sündörögni?
Mi a fene van itt?

Évek óta az "öregeket" nem látom sehol, egyik programban sem.
Róluk is elfelejtkeznek?...
Hadd ne írjam ide a nevüket, de igencsak sokan vannak.
A fiatalok szép lassan már nem is ismerik őket.
Majd mennek hozzájuk "gyűjteni", amikor már Erdélyben nem lesz kitől tanulni...
(Örök-Ifjú Népművészek)

Milyen jó, hogy annak idején az "ÜGY"-ért bármire hajlandóak voltunk. Most már magától is mennek a dolgok, nincs itt ránk szükség.

Pedig az egyik pici koncerttermet biztos ellátnánk 2 napig programmal, annyian vagyunk a mai napig aktív zenészek. De ehhez én kicsi vagyok. Biztos nem lenne rá elég érdeklődés... :-))

Asszem nem megyek el a Táncháztalálkozóra.
Itthon ünneplem azt, hogy idén 30 éve hegedülök magyar népzenét....

Akadémia

Fantasztikus, hogy 27 év tanítás után lehetőséget kaptam a megfelelő képzettség megszerzésére.

Nem beszélek többes számban, bár írhatnám azt is, hogy "kaptunk".

Embertelenül sok időmbe és energiámba kerül.

Tanítok, zenélek, iskolába járok, mellette még itt van a kiskamasz fiam is, akit egyedül nevelek.

Kivételezés nincs, úgyanúgy kezelnek, mint a 21 éveseket...

Adja a jóisten, hogy végig tudjam csinálni...