Na?

 Működik ez még?

Véletlenül itt találtam magam…

Hú, milyen rég volt! Mennyi minden történt azóta! 

Érdemes egyáltalán folytatni/újrakezdeni?

Nemtom… 

Majd meglátom.

Szép napokat mindenkinek!   

Rég jártam itt...

Rég jártam errefelé...

Nem is baj, hogy ránéztem a blogra.

Újraolvastam a bejegyzéseimet.

Tök jó, tetszik.

:-D

Majdnem minden benne van, ami akkor aktuális volt az életemben.

Szerintem visszajövök, ez jobb mint az arckönyves marhaságok.

Csak azt sem tudom, hol kezdjem...

Folkhétvége 3.nap (www.hvtv.hu)

MÉTA tábor: Az én kis videjóm a táborról...

MÉTA tábor: Az én kis videjóm a táborról...:

"http://www.boby-boblog.blogspot.com/ Ez az én blogom. Sziasztok."

Boby

A huszonegyedikszázadi Táborlakó...

Drága XY!

Nagyon jól sikerült a táborunk! Ezt nektek is köszönhetem, a tíz év táborozás alatt ellestem egy-két praktikus fogást!

Muszáj beszámolnom „Kedvencke” jelenlétéről...eszméletlen. Az utolsó előtti (péntek) estére lejött, addig okoskodott, hogy ő nem kér szállást, és kaját, hogy végül ráhagytam és elkértem tőle kettő forintot összesen. (a kocsijában aludt)...

Természetesen nem volt nála készpénz...

Péntek este ügyesen körbeszagolt mindent..., éjszaka azon kaptam, hogy egy eldugott helyen tanulja a heti anyagot...

Szombat reggel pofátlanul zabálta a reggelit (amit ugye nem kért), ebédkor is beült, hozott három éthordót és miután ismét lenyúlt egy teljes ebédet, az összes maradékot a gyerekektől begyűjtötte... vacsorakor természetesen vacsorázott...

És a búcsúestén beállt az első sorba, hogy megmutassa mennyire ügyesen megtanulta a heti anyagot egy éjszaka alatt...

Majd vasárnap reggel közölte, hogy keressek vele automatát, hogy a kettő forintot ki tudja fizetni.

... mondtam neki, hogy utalja át, megadtam a számlaszámom...

Erre este érkezett ez a levél, muszáj bemásolnom mert HIHETETLEN:

- Hahó!

Elküldtem az első részletet próbaképpen! Kérek visszajelzést, hogy megkaptad!

Utána küldöm a 2. felét is! Bocsi az óvatosságért, csak már történt olyan, hogy rossz számlára ment pénz... Onnan pedig nem igen lehet visszaszerezni!

Mindezt kettő forintért!!!! ... ma reggel meg is érkezett a számlámra az egyforintos... várom, hogy küldje a másik egyforintost... pedig kábé nyolcforintos költséget csinált nekem...

Hogy a fenébe lehetne kitiltani a táborokból az ilyen szarrágókat???

Válasz:

Szervezzen ő is tábort!

Üdv:

Egy ex-szarrágó- jelenlegtáborvezető…

Vicc

- Annyira szeretem a feleségem, hogy a kávét is ágyba viszem neki!

...

- Már csak meg kell darálnia.

Autónosztalgia...

Láttam egy ernégyest a fészbukon... Elfogott a kocsinosztalgia.

Volt:

skodasárga trabikombim,

szürke trabilimuzinom,

fűzöld trabikombim,

sötétzöld ernégyesem,

szarbarna wartburgom,

piros zsigám,

metálbordó zsigám...

a régiek közül :-))

Kiszaladtam a kisboltba.

Az üzlet előtt egy bácsika álldogált a tacsijával.

Amíg egy pénztároslány ki nem csempészett neki titokban egy tejet...

Hazafelé egy másik bácsika végigbiciklizett az utcán, szájában füstölgő pipával.

Belengett mindent az édes füst... :-)))

"öreg" rocker...

Drága jó "öreg" rocker barátom hívott az előbb föl telefonon.

Egy népdal szövegét kérte tőlem.

Kicsit pletyiztünk is.

Asszonynak most nincs munkája, a hihetetlenül nagynevű zenekaruk már rég nem él, ő meg biztonsági őrként álmodik a régi szép időkről.

És nézi a tehetségkutatókat...

Szösszenetek

Azt írta egy nagyon régi, messzire költözött barátom, hogy tetszenek neki az arckönyvbe pötyögetett hangulataim.

Lehet, hogy ide átcsempészek belőlük, legalább megmaradnak.

:-)

Jubileumok éve

Számolgattam.

Átnézegettem az életemet,

hiszen a felénél már egy ideje túl vagyok.

Volt mit takarítanom...

Csak nem volam hajlandó tudomásul venni...

Érdekes számok jöttek ki erre az évre:

20 éve tanítok a Méta táborban      

30 éve, hogy elkezdtem népzenét hegedülni.

40 éve fogtam a kezembe először a hangszert.

Na?

Milyen?

Fura.

Bocsi, de nagyon sokszor jutnak eszembe ezek a számok. Van, hogy segítenek és önbizalmat adnak, mégiscsak letettem valamit az asztalra. Van, hogy teljesen elkeseredek tőlük. Hogy mégis csak itt tartok...

Nem hiszem, hogy sokszor lesz még ilyen szép egybeesésben részem, ki kéne ezt idén élvezni.
Megpróbálom...

30 éves a Táncháztalálkozó...

Idén nem játszunk.
Kaptunk egy felkérést vasárnap reggelre.
Sárközi.
Hál'istennek a fél zenekar nem ér rá... Így volt mire hivatkoznom. Hogy mért nem játszunk.
Annyit jegyeztem csak meg, hogy biztos lesz más aki le tud játszani egy sárközit.
Nálunk a váci konzisoknak elsőben tanítjuk...
Megalázó.

Én nem tudom, hogy működik ez a rendszer. Nekem kell odamennem és szólnom, hogy akarok játszani?
Az a többszáz zenész aki ott fellép, mind odamegy egyenként? Ott kell sündörögni?
Mi a fene van itt?

Évek óta az "öregeket" nem látom sehol, egyik programban sem.
Róluk is elfelejtkeznek?...
Hadd ne írjam ide a nevüket, de igencsak sokan vannak.
A fiatalok szép lassan már nem is ismerik őket.
Majd mennek hozzájuk "gyűjteni", amikor már Erdélyben nem lesz kitől tanulni...
(Örök-Ifjú Népművészek)

Milyen jó, hogy annak idején az "ÜGY"-ért bármire hajlandóak voltunk. Most már magától is mennek a dolgok, nincs itt ránk szükség.

Pedig az egyik pici koncerttermet biztos ellátnánk 2 napig programmal, annyian vagyunk a mai napig aktív zenészek. De ehhez én kicsi vagyok. Biztos nem lenne rá elég érdeklődés... :-))

Asszem nem megyek el a Táncháztalálkozóra.
Itthon ünneplem azt, hogy idén 30 éve hegedülök magyar népzenét....

Akadémia

Fantasztikus, hogy 27 év tanítás után lehetőséget kaptam a megfelelő képzettség megszerzésére.

Nem beszélek többes számban, bár írhatnám azt is, hogy "kaptunk".

Embertelenül sok időmbe és energiámba kerül.

Tanítok, zenélek, iskolába járok, mellette még itt van a kiskamasz fiam is, akit egyedül nevelek.

Kivételezés nincs, úgyanúgy kezelnek, mint a 21 éveseket...

Adja a jóisten, hogy végig tudjam csinálni...

Hűűűha...

Birta Miki blogja:
http://jazz-guitar-mikibirta.blogspot.com/2011/02/mibol-el-zenesz.html?showComment=1298660368869#c4637867354700092303

MIBŐL ÉL A ZENÉSZ?

No comment...

Honlap

Halihóóó!

Készül az új honlapom!!

www.fiddler.hu

Azért nincs még kész, mert nekem kell tartalommal megtöltenem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult az életem...

:-)

Segítség...! ?

Azt mondják az öregek, hogyha segítesz valakin, azt mástól visszakapod...

Hát...

Segíteni könnyű, erről szólt idáig az életem...

Tehetségkutató...

Tehetségkutató versenyek.
Milyen jó is ez!
Adott egy fiatal zenekar.
18-30 évesek, lelkesek.
Elindul, pályázik, részt vesz, megismerik, megszeretik, reklámot kap, esetleg meg is nyeri.
Milyen jó is ez!

Adott egy fiatal zenekar.
30 fölöttiek...
Sikeresek a saját útjukon, kísérleteznek, szeretnének valahol megmutatkozni, megmérettetni, kis reklámot szerezni maguknak.
Milyen jó is ez!

Na itt a bibi!!
Történetesen rólunk lesz most szó.
Egy nagyon régi vágyam látszik teljesülni... Olyan zenészekkel sikerült egy koncertanyagot elkészíteni, akik előtt mélyen meghajlok... Különleges, érzékeny, hihetetlen technikai fölénnyel bíró, együtt muzsikálni szerető csodaemberkék mind.
Megszületett valami.
Ennyi.
Aztán csönd.

Gondoltam - jobb híján - benevezem valami versenyre, legalább megmérettetünk, megismernek minket.
Találtam is kettőt.

Mielőtt pályáztam volna, éltem a gyanúperrel és írtam az egyik verseny kiírói felé, hogy kik muzsikálnak a csapatban és hogy indulhatunk-e.
Kaptam egy udvarias választ, hogy ebben ők nem tudnak dönteni, össze kell ülniük megbeszélni...
Szerintem ennek annyi... Ismerem őket. Jó pár nap telt el azóta.

A másik verseny szervezőinek már csak annyit írtam, hogy ez a csapat neve, egyéb ismertetőt csak akkor adnék, ha esetleg döntőbe jutunk. Ha nem sikerül, akkor úgy is mindegy...
Belementek.
Itt is ismerem a zsűri tagjait, lesz majd nagy meglepődés...
De...
Az internetes szavazáson MÁSFÉL nap alatt összejött a szükséges mennyiség...

Elkeserítő, hogy a magunkfajta úgymond, "öreg" zenészeknek nincs semmilyen fórum, megmutatkozási lehetőség.
Kezdem irigyelni a tehetséges fiatalokat.

Hajrá fiatalok!
Tietek a jövő!
Úgy volt, hogy a miénk lesz!
                     (Sándor György)

Fa

(Nem bírtam ki, ezt a képet leloptam az egyik "arckönyves" ismerősömtől...)

Nem is tudom, kell írnom ehhez bármit is?

Túl sok mindent mozgat meg bennem ez a hangulat...

Folkrendőrség

Ki hallott már ilyet...
??

A szó így első ránézésre sokféle irányba tereli a gondolataimat.
Hagyom, hadd mászkáljanak szanaszét.
És Te?

Pasi ideálom

Jóképű

Tudja a dolgát

Titokzatos...

Házias

Vagány

Örök gyerek

....

Régi blogom...

Van nekem egy régi blogom is...

És hihetetlenül ügyes vagyok!!

ÁTIMPORTÁLTAM IDE!! 

(Hááát, még ezt a fura szájbervilágot!!! Teccik!)

Igaz, hogy nem szakmai célokra készült, hanem csak úgy...

Van benne minden...

Fura volt nekem is újraolvasnom ezeket a bejegyzéseket...

Nagyon ügyes kis gépezet ez, még az időrendet se keverte össze.

Biztos lehetne jobban rendszerezni is, de nem igazán érdekel...

Szóval:

Jó csemegézést mindenkinek!

Hiányzik

Most már nagyon-nagyon hiányzik a barátnőm!

2 éve már lassan, hogy elköltözött a föld másik oldalára, meg sem tudom látogatni csak úgy, hogy átugrom 2 napra...

Hiányoznak a mindennapos kávézások, pletyik, a szókimondósága, az idétlensége, a csipkelődései, a határozottsága, a tudása, végtelen teherbírása, természetszeretete, az elkeseredései, lendülete, stb.

De mindegy, minek is soroljam...

Tökéletesen kiegészítettük egymást. Ha az egyikünk lent volt, a másik könnyedén visszahúzta. Ha ketten utaztunk jó messzire, simán végigvágtattuk Európát a kocsival, egy lendülettel. Dolgozni is embertelen erővel tudtunk. Ő is mindent az utolsó pillanatra hagyott, képesek voltunk egy nap alatt 3 hetet behozni...

Na jó... Nem nyavajgok tovább, csak muszáj volt pár szót kiírni magamból, amúgy terápiásan.

És még nincs vége!!!


Tavasszal ugyanarra a földrészre költözött a másik barátnőm!!
Ő is itt hagyott... Na jó, nem bántom, nem engem hagyott itt, hanem ezt a kilátástalanságot...
Ráadásul pár hét múlva az egész családja utánamegy.

MI VAN ITT?????

Narancssárga hangemlék

Hihetetlen érzékenyen reagálok a hegedűkre...

Hogy is alakult ez így ki?

Ezzel is szerencsém volt.

Pécsi, lakótelepi "gyerek" vagyok.

Mi a harmadikon laktunk, az elsőn egy rendkívül mély hangú, morgós bácsi.

Időnként rettenetesen mérges voltam rá:

Műgyűjtő volt, hegedűket javított, adta-vette-szeretgette őket. 

Emlékszem, kategorizálgatott is a maga módján: A legértékesebbeket tokban tartotta és jól eldugta. A drágákat a legalsó fiókokba, a középkategóriát a középsőbe, a halandó ember számára elérhető értékűeket a felsőbe.

A kis lakótelepi konyhában szerelgetett, faragott, enyvet olvasztott, ragasztott. Felesége állandóan morgott vele, utálta a hegedűket, az odajáró művészeket, mindent ami rendetlenséggel járt.

Amikor elkészült egy-egy remekművel, már ki is hallatszott, hogy próbálgatja. Elég jól játszott, kamarazenélgetni is szoktak nála. Ilyenkor már ment is föl az "agyvizem", hiszen általános iskolás kiskamasz voltam, lent bulizgattam a játszótéren a barátokkal.

Feribácsi megjelent az ablakban, mély hangján leszólt hozzánk:

- Bea! Gyere föl!

És én nagy duzzogva fölbattyogtam.

Huzigáltam neki a hangszert lent, fönt, hangosan, halkan, ahogy kérte. hiszen kívülről mást lehet hallani, mint játék közben. Utáltam az egészet.

És milyen jót tett velem az öreg!! Erről akkor még fogalmam se volt.

Ahogy egyre nagyobb lettem, már én is hallottam, éreztem a hegedűk közti különbséget.

Főleg, amikor beestek hangszert próbálgatni hozzá művészek innen-onnan. Ott hallottam Bach partitákat, Paganinit először, testközelben, nem akármilyen hegedűsök által megszólaltatva...

Később már "szerelmeim" is lettek páran a gyűjteményből. Volt egy Guarneri (amit időnként bérbe adott) és egy már nem tudom ki által készített francia mesterhegedű.

Azóta is hiába keresem azt a hangot, hangszínt. Narancssárgán, lágyan, mégis erőteljesen szóltak, az egész testeden végigzendült minden egyes hangjuk... És teljesen más egyéniségek voltak...

Guarneri_FA_Giuseppe_c1717

Hát így alakulgatott a jó viszonyom a hegedűkkel.

Hála Neked, Feri bácsi!

A saját hangszeremmel való találkozásom egy másik történet.

És Sipos Misi barátom találkozása Feribácsival szintén egy másik.

:-) 

Örökifjú?

A Népművészet Ifjú Mestere - cím.

Fantasztikus, hogy ennek megpályázására és elnyerésére lehetőség van.
Csak egy kicsit túl rég óta... (1961)

Ismerek olyanokat, akik még a 70-es 80-as években kapták meg.
30-40 éve!!
Akkor még tényleg ifjak voltak.

Amikor mi megnyertük, 1983-at írtak.
Molnár Vicus - akkori Méta brácsás - akkor már évek óta a népdaléneklés Ifjú Mestere volt.

Méta 1983 - Salamon Beáta, Molnár Vica, Gábor Sándor

Mikor az 50 éves szülinapi nagybuliján beszélgettünk erről, többen is jelen voltak ebből a generációból.
Mind a mai napig aktív népzenészek...
Ifjú Népművészek...
Ezen viccelődtünk.
Vicus is a maga jól ismert mosolygós, csendes humorával:
- Úgy gondolom, mi már inkább az Örökifjú Népművészek sorába tartozunk.
Hmm... Ezen akkor jót nevettünk és még jobban eltűnődtünk. Milyen igaza van! Többszörös nagymamaként tényleg vicces, hogy ő is Ifjú Népművész...
Az a furcsa, hogy ez másnak nem szúr szemet.
Szerintem nincs olyan sok aktív ember a régiek közül már. Sokan azóta rég mással foglalkoznak.

Legalább az "öregeket" kéne jobban megbecsülni.

Hozzáteszem, nyugodtan meg is nevesíthetem őket...
Molnár Vicuson (1976) és a Métán (1983) kívül Sebestyén Márti (1975), Dévai Nagy Kamilla (1974), Szvorák Katalin (1980), Berecz András (1985), Kalyi Jag (1979), Ökrös zenekar (1981), Nikola Parov (1981), Halmos Béla (1973), Jánosi András (1975), Kobzos Kiss Tamás (1975), Virágvölgyi Márta (1974), Téka együttes (1977), Rőmer Ottó (1977), Juhász Zoltán (1978)

A legnagyobb vicc, hogy nem találtam a neten egy olyan listát, ahol minden eddigi Ifjú Népművész rajta lenne...
Nesze neked megannyi hűdemagyarhagyományokatmegőrzőirodaintézményrendszerkategorizálóirodistaszakértőmindegy...

Ezt találtam!! - kattints ide
Hihi! Ezen mi nem is vagyunk rajta...
:-))

Nem érdekes...

De:

Ezek az emberek nem érdemelnének meg egy "köszönöm, hogy még mindig kitartasz a magyar népzene mellett" - díjat???

Legalább egy ÖRÖKIFJÚ NÉPMŰVÉSZ-t???

Matekóra és a népzene

És hogy találkoztál személyesen először a magyar népzenével?

Pécsi konzi..., hmmm...

A legkonzervatívabb..., mégis...

Szatyor Győző - így visszatekintve érdekes, milyen fontos szerepet tölt be életemben:

Még általánosban egy évkezdési nap kerestük a rajztermet, hetedikesként. Az egyik terem szekrénytetején egy srác guggolt, szerelt valamit.

- Hé, Te! Melyik a rajzterem?

- Hát ez.

- Láttad már az új rajztanárt?

- Én vagyok az.

Már a konziba jártam, mikor újra találkoztunk, átjött oda tanítani.

Akkor még az István téren volt az iskola, egy régi udvar közepén álldogált. Voltak olyan tantermek, amik egymásból nyíltak. Például az egyikben magyaróra, a másikban rajz.

Egyszer matekórára vártunk a külső teremben, a belsőben meg asszem rajzóra kezdődött.

Bementek valami hangszeresek, meg a Szatyor Győző.

A matektanár késett.

Egyszer csak megszólalt valami zeneszerű.

Mindegy, mi. Csak lóghassunk...

A lényeg, hogy átrohantunk, Győző mosolygott, mi ottragadtunk...

Naná!

Matekóra helyett!!! A tanárunk tehetetlenné vált, esélye sem volt minket kirángatni onnan.

Bergics Lajos muzsikált a zenekarával, tanítottak egy népdalt is: "Sohase vétettem Szeben városának". A zene nemigen fogott meg, de a dal így ezekkel a harmóniákkal elvarázsolt!!!

Aztán az élet ment tovább...

Úgy gondolom, az legelső benyomás hosszútávon meghatározó.

Ha valamiről egy kicsit is rossz volt, azt soha nem tudjuk fenntartások nélkül kezelni...

A népzenével való első találkozásom mindenesetre három dolog miatt is szép emlékké vált:

1. Szatyor Győző bölcs mosolya,

2. Matekóra megúszása,

3. Találkoztam egy új zenei világgal...

Kérdem magamtól: Miért lettél zenész?

Kösszépen...

Jó kérdés...

Hogy lehet erre röviden válaszolni?

Talán jókor, jó helyen, szerencsével, jól szervezett tehetséggondozással áldott meg a sors...

...

Jófülű, cserfes kisgyermek lehettem.

Egyéves koromban kristálytisztán beszéltem, másfél évesen apámat lebuktattam, amikor Harkányban nyaraltunk:

- Elmentünk sétálni, apu ivott. Kettőször!

Apu többet nem vitt magával...

:-)

Ha az utcán anyu megállt egy kirakat előtt, én már elcsavarogtam és valakivel beszélgettem az utca végén...

Bölcsiben - emlékszem! - egy idős bácsinak énekeltük az "Egyszer egy királyfi"-t, én voltam a kosárfonó lányka.

dddr d s, sssf m r

ddd rrr dtlt d d

Iskolás voltam mikor megtudtam, Kodály Zoltán volt.

Amikor a lakótelepi oviba kezdtem járni, valakik jöttek és zeneoviba irányítottak.

Onnan is emlékszem egy dalra. Szép Ilonka balladája. Ezer versszakkal. Nagyszínpad, énekelem a nótát, ma is látom a székeken üldögélő nézőközönséget.

mmmr mmmr s l tlm

lstl sfml, r d mrl,

3-4 éves lehettem akkor.

Nagyon szerettem az öt vonalat, abba rajzolni a ritmusokat, hangjegyeket, utána mindezeket megszólaltatni...

Volt egy kedvenc mesekönyvünk, amiből Ilka néni olvasott fel nekünk:

Muzsikus Péter Hangszerországban.

Milyen fura! Mi minden megmarad az ember fejében?!

:-)

Aztán a bányász lakótelepi szomszéd suli..

Az utcán, a boltban, az iskolában "Jó szerencsét!"-tel köszöntünk.

Első év végén jöttek valakik.

- Ennek a kislánynak a zeneiskolában a helye. Mért nem oda jár?

Rendben. Következő évtől a lakótelep egy másik iskolájába jártam át délutánonként.

Az is vicces, mért lettem épp hegedűs...

Annyira pici lányka voltam, hogy egy harminckettedes hegedű volt, amit egyáltalán meg tudtam fogni... :-)

Aztán megint jöttek.

- Mért nem a zenei általános iskolába jár a gyermek?

Rendben.

Attól kezdve Pécs belvárosa, busz, végállomástól végállomásig minden nap.

És IGAZI énektanárnéni!

A mai napig meghatározó számomra az a kép, amit ő sugárzott felém...

Gyönyörű szép énekhang, és ahogy a terembe lépett, aranysárga fény borított el mindent...

Sárinéni...

Milyen érdekes!

Péczely Saroltának hívták.

Kodály Zoltán anyósa...

Már rég kinőttem az általános iskolát, de meg-meglátogattam otthonában.

Most mesélte valaki, még mindig ott éldegél, nem is tudom..., talán 93-94 éves lehet már...

Zárszó:

Megtaláltuk pár éve az egyik alsós munkafüzetemet.

Az utolsó kérdés ez volt:

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

- Zenetanár szeretnék lenni. - áll ott dülöngélő gyermekbetűkkel...

:-)

Miért nem szereti a népzenét

Varnus Xaver írta:

http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/miert-nem-szeretem-nepzenet.html

Köszönöm a többi népzenész, népzenész-tanár nevében is!

Ezekért a véleményekért érdemes élni.

Sajnálom!

Csak 1983 óta foglalkozom vele, tanulom, lejegyzem, tanítom.

http://www.myspace.com/fiddlehu

..........................................

Jól meg lettem(tünk) vezetve...

Nem szép dolog.

Nna...

Ez van.

Haladjunk...

Kórház és rendelőintézet a XXI. sz.-ban a VII. ker.-ben...

Nem szoktam ilyet tenni, de ma nem bírtam ki...

Muszáj volt két képet készítenem...

Már 3 hete bajlódok a vírusokkal, elküldött a háziorvosom vérvételre, meg mellkasröntgenre.

A vérvétel retro-fílingjén még csak vihorásztam magamban...

Irány a röntgen.

Azt hittem, hülyéskedik a nő a bejelentkezésnél:

- A 11-es ajtó előtt van egy asztalka, arra tegye majd ezt a papírt le!

A röntgeneseknél a sorrend: Az ajtó előtti kis asztalkára kellett letenni a beutalót, azok közül húzogatott egyet-egyet az asszisztens, kisebb vitákba keveredve a betegekkel, ki jön előbb a sorban...

Muszáj volt lefotóznom, a betegek meglepődött vigyorát nem mertem. Pedig vicces volt, ahogy mindenkinek leesik a tantusz, hogy ez nem vicc!

Az itt látható ajtó fölött nincs fal, csak egy drótháló. Mikor bemegy a beteg, mindent hallasz.

- Vetkőzzön!

- Félmeztelenre!

- Álljon ide föl!

- Tartsa az állát feljebb!

- A mellét nyomja neki ennek!

- Mély levegőt, tartsa benn...

- Kész vagyunk, felöltözhet! Kérem a következőt.

Na most... Ettől 2 méterre van az az ajtó, ahol a röntgenkészülék van. Fölötte kigyullad egy régi típusú piros lámpa, amikor épp akció van. Mellette-körbe tiszta mocsok minden...

Íme!

Miután jól kibámészkodtam magam, én is sorra kerültem.

Minden rendben ment.

- Rendben, mehet öltözni! Délután 4-re jöhet a leletért....., ha..., hol a kazetta? .... Jé! Bennragadt a gépben!... Mindegy, valahogy majd kiszedem belőle... Ha sikerült, délutánra kész az eredménye.

Hááát...

Ez történt ma velem.

No comment...

Félreértés ne essék, az egészségügyi dolgozók kivétel nélkül mind kedvesek, lelkesek, mosolygósak voltak!

Csak azt nem tudom, mitől...

Talán ezektől a mindenhol visszaköszönő vicces helyzetektől...

Iskola - táska...

HAT ÉS FÉL KILÓ!!!

és ezek csak a tankönyvek...

Nincs tolltartó, füzetek, tornazsák, uzsonna, egyéb szir-szar, és plusz a táska súlya.

Még jó, hogy a kölök már 32 kiló.

:-)

-------

Új suliba megyünk, elment a régi osztályfőnök...
Két ember helyett tanított reggeltől délután 4 - ig, egy pedagógusi bérért.
Szép kis szakma a miénk!
És olyan jó, hogy úgy megbecsülnek minket!
És szépen meg is lehet éldegélni belőle...
-----------

A lényeg, ma megtört a jég, megszűnt az iszonyatos feszültslg. Az iskolában már megtanulták előre ennek az osztálynak az anyagát is. Ráadásul ezekből a könyvekből!!
Csak nem kellett őket megvenni.

Úgyhogy, boldog a kiskölök, egy nehézségen már túl vagyunk.
Én is.
Ha beválik az iskola, nem kell buszbérletet venni, annyival is beljebb vagyunk. A szomszéd utcába kell csak mennie.

Színek...

SÖTÉT-VÖRÖS testiség, szorgalom, erő, realista, életerős, alapos, kitartás, állóképesség

VÖRÖS izgatott, testiség, lendületes, versenyszellemű, győztes, erős akaratú, szexualitás, vállalkozó

NARANCS eredményes, fizikai és kreatív kifejezés, felfedező, üzleti érzék, az élet élvezete

SÁRGA BARNA elemző, intellektuális, aprólékos, logikus, rendszerező, tudományos

SÁRGA játékos, jókedvű, kényelmes, kreatív, intellektuális, szórakoztató, kíváncsi, aktív

ZÖLD szociális, természetes, elégedett, harmonikus, tanító, közlékeny, gyors felfogású

SÖTÉT ZÖLD gyors észjárású, célra törő, szociális, materialista, közlékeny, szervező

KÉK gondoskodó, érzékeny, kedves, segítőkész, hűséges, nyugodt, vágyakozó, törődő

INDIGÓKÉK tiszta lelkű, nyugodt, mély érzésű, kedves, hűséges, magábaforduló, művészi

IBOLYAKÉK intuitív, művészi hajlam, érzéki, elmélkedő, jövőbelátó, karizmatikus, újító

LEVENDULA fantáziadús, misztikus, képzelőerő, nyugodt, törékeny, érzékeny, átszellemültség

FEHÉR transzcendentális, energia átalakítás, dús fantáziájú, csendes, magasabb tudatosság, szellemi beállítottságú

.....

Nnaszóval:

Valakitől hallottam, a gyerekektől érdemes megkérdezni egy-két hozzájuk közel, vagy távolálló személy színét.

Izgalmas játéknak tűnt...

Ma 1 órát kellett autóznunk, beszélgettünk. Egyszercsak elkezdtem kérdezgetni.

- Te! Az osztályfőnöködnek milyen színe van szerinted?

- Sárga.

- A hegedútanárodnak?

- Olyan.., sárga. Nem. Narancssárga.

- Nekem?

- Zöld.

- A nagymamának?

- Fekete.

- Olyat ne mondj!

- Akkor vörös. Nem, inkább nagyon sötét lila.

- A nagypapának?

- Zöld.

- És neked?

- ... Kék... Nagyon világos..., mint az ég...

...

Az osztálytársa ugyanezt mondta rá...

Farm

Elkapott a gépszíj...
:-)
Multkor az egyik hakniról igencsak sietett a kolléga haza.
-Aratnom kell a búzát.
- Mi vaaaan??



Hát az egyik közösségi oldalon 9 millióan játszanak egy játékkal.
Dolgoznak, vetnek, aratnak, állatokat nevelnek, gyarapodnak, segítik a szomszédaikat, ajándékozgatnak stb.

Gondoltam, kipróbálom.
Végem is lett...
Most már nem tudok kiszállni, a szomszédok miatt sem... Maximum 4-5 nap után beérő növényeket fogok ültetni.
Ráadásul rettenetesen élvezem!
Ez itt az én farmom.
:-)

Ezt a hülyeséget!!!?

Ősz

Nna...

Eltelt ez a nyár is...

Kezdődhet a suli.

Holnap megyünk meg- és átvenni a tankönyveket.

Vajon hány kiló lesz?

Ajaj...

Egy barátom idézte a blogjában... http://bornaitibor.freeblog.hu/archives/2009/07/27/julius_27/

A szöveg Martin Niemöllertől (1892-1984) származik, aki német teológus és református lelkész volt.

Így szól:

• Amikor a nácik eljöttek a kommunistákért, nem emeltem fel a szavam, mert nem vagyok kommunista.
• Amikor a nácik eljöttek a demokratákért, csendben maradtam, mert nem voltam demokrata.
• Amikor a nácik eljöttek a szakszervezetisekért, hallgattam, mert nem voltam szakszervezetis.
• Amikor a nácik eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó.
• Amikor a nácik eljöttek értem, már nem maradt, aki felemelhette volna a szavát.

Bizony el kellene ezen gondolkodnia a csendben pislogó magyar értelmiségnek...

Hurrá!!

Felvették Boszorkát is, Létrát is és Fát is!!

Négy tanítványból három...

Elég jó arány...

Asszem egy kicsit az önértékelésemet feljebb kellene tornásznom...

Nemtom...

Barátosném nagyon megrogyott mostanában.

Igencsak ellbizonytalanott magában.

Elköltözött nagyon messzire,

Nemtom, hogy segítsek nekije...

Amíg itt volt, segíthettük egymást,

Sosem felejtem el a kávéját.
Nem szoktam én ilyet írni, nem szeretem a verseket,
De ilyen messziről csak ezt tudom küldeni Teneked!!
:-)

Pihi...

Szuper volt a tábor. Nagyon sokan akarnak muzsikálni és ez boldogsággal tölt el.

Viszont már két napja gubbasztok itthon és még mindig hulla fáradt vagyok. Ma már legalább a mosógépet elindítottam, ez is fejlődés.

Szóval, csak azért jelentkezem, hogy nem tűntem el.
Vagyis eltűntem.
:-)
...

Tanárnéni! Segítség! / 2.

Hurráááá!!!
Négyből hárman folytathatják a felvételit holnap is!
Szegény Jó... befejezte...
Viszont Boszorka, Létra és Fa közül kerül ki holnap a győztes. Remélem, mindhárman felvételt nyernek...
Annyit dolgoztak! Olyan jó muzsikusok!
Drukkoljunk...

Tanárnéni! Segítség!

Itt vannak a felvételik...
Előkerülnek az elveszett növendékek...
Szélhámosok!!
Nem egy, hanem mindjárt NÉGY jelentkezett be, hogy SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!!
Ráadásul az is kiderült, hogy mind ugyanoda szeretnének felvételt nyerni...

Nna...
Erre varrjak gombot... Nagy meccs...

Mind más és más egyéniség, más technikával játszik, máshogy áll a zenéhez.
És ismerik egymást.
És mind tüneményes figura!!!
Most pedig egymás konkurenciái lettek egy nyavajás felvételi miatt.
Mind feltette az életét erre, ráadásul engem is belevont...
Hadd legyen lelkiismeretfurdalásom, ha valamelyiket nem veszik fel.
Ilyen hüjje világot!!!

Van egy Létra, egy Fa, egy Boszorka és egy Új.
Ha nekem kéne eldöntenem, melyik kettőt veszem fel, beleszakadna a szívem...
Így hát most itt tördelem a kezem, izgulok, közben nyugtatgatom őket telefonon keresztül...

Mert állandóan hívják "anyut".
:-)

Hajrá kamaszok!!

Tiétek a jövő!!!
Úgy volt, hogy a miénk lesz... (Sándor György)

A telefon...

Már megint csörög a telefonom...

Nem merek beleszólni, hogy: Halló, Xy vagyok...

Csak így:

- Igen!?

És újra és újra kezdődik:

- Üdvözlöm! Ön XY, aki született ekkor és ekkor, lakcíme ez és ez?

- Üdvözlöm! Mért kérdi?

- Ön az??

Kis tépelődés után megadom magam:

- Igen...

- Adategyeztetés céljából kérdezném: Anyja neve? Születéshelye? Pontosabb lakcíme?stb....

Újabb tépelődés...

- Ne haragudjon, Ön kicsoda? Milyen céget képvisel? Hogy talált rám?

- Elnézést, személyiségvédelmi okokból nem árulhatom el addig, míg nem egyeztetünk adatokat. Tehát, anyja neve, születéshelye...(stb.)?

Erre azért már kicsit berágok:

- De tényleg ne haragudjon, de engem nap mint nap rengetegen keresnek telefonon, tulajdonképpen mindenki be szokott mutatkozni... Ha Ön személyiségvédelmi okokból nem mondja meg nekem, hogy milyen céget képvisel, és hogy hívják, de a legfontosabb adataimra kíváncsi, akkor én Önnek nem fogok válaszolni!

Egy pillanatig súlyos csend a túloldalon...

- Miért? Magának is fontos lenne...

- Tudja miért? Személyiségvédelmi okból. Az enyémből.

Dolgozom, túlélésre játszom...

Nem tűntem el, csak úgy gondoltam, nem túl izgalmas amivel mostanában foglalatoskodom.

A suliban ahol tanítok, érettségik, OKJ-s vizsgák, év végi vizsgák zajlanak folyamatosan. Ezekre fel kell készíteni a kamaszokat.

Lesz egy fesztiválunk, ami már évek óta sikeresen működik. Rengeteg anyagot kell kottáznom miatta.

Lesz egy táborunk, szintén régi, oda is fel kell készülnöm, mert a kamaszokra ragad az anyag ilyenkor, nehogy ne vigyek eleget tanítani...

A kölök is vizsgázik, koncertezik, rajta kell tartanom a szemem... Mellesleg: igényli is, hálistennek.

Legózom a számlákkal, elég sok fejtörést okoznak éjszakánként (is). Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül...

A vicces az, hogy már csak az hiányozna, hogy egy pasi is itt hisztizzen!
:-)

Most - speciel - besokalltam és írok pár sort ide, aztán játszom a neten.
:-)

Csakazértis!!

:-)

Babságok - Basságok

Egész kicsi korom óta együtt szoktunk apuval meg az öcsémmel idétlenkedni...
Vagy szótagokat cserélgetünk beszéd közben, vagy valami szójáték-hülyeségre kattanunk rá.
:-)
Ma is sikerült...

BAFFŐZELÉK

BALLEVES

BAGGULYÁS

BASSALÁTA

BAZZSÁK

BASSZEMJANKÓ

Lomtalanítás

Holnap lomtalanítás lesz nálunk az utcában.
Ez nem nagy baj, ha kihagyják a bejárati ajtónkat és haza tudok jönni. Úgysem tart sokáig...

Kicsit (nagyon) kaotikus lesz minden, de ez manapság már nem feltűnő..., az válik gyanússá ami rendben van...

Viszont...
A pincémben van egy rakás lim-lom. Ha kiüríteném, kényelmesen elférne a váltás autógumi, meg a két bicajt is csak be kéne tolni. Ennyi.

Apám és öcsém is itt van most, akár segítségnek is.

De...

A pince lomjainak a 90 százaléka az exem szarjaiból áll... Nagy genyaság volna részemről, ha különösebb értesítés nélkül felszabadítanám a helyet???

És ha még jól is esne nekem mindez????
...

Zene - terápia...

Érdekes...

Minél szarabbul élünk, annál inkább keressük legalább a lelkünk gyógyítására alkalmas lehetőségeket.

Tanítok itthon is, maszek alapon.

Egyre többen jelentkeznek be hozzám NULLA alapképzettséggel felnőttek, hogy hegedülhessenek..., legalább maguknak okozzanak a muzsikával egy kis örömet...

Annak idején szerelmi bánatos kamaszok jöttek ideig-óráig, amíg rendeződött a magánéletük.

Ezek az emberek viszont csak akkor maradnak ki, ha elköltöznek, vagy újabb gyermekük születik...

Ez kicsit olyan, mint a magyarok viccmesélési szokásai. Ha jól megy az élet, eltűnnek a viccek. Most egyre több újat hallok, egyik jobb, mint a másik.

Gyanús...

:-)

Nincs mit...

Nincs mit írnom.

Mindenki boldogtalan körülöttem.

Mindenki hajt, mint az őrült.

Mindenki rakosgatja a számláit, fontossági sorrend szerint.

Nincs idő...

Nincs energia...

Még magukra sem, nemhogy másokra...

Egymásra.

Minden beszélgetés erről szól.

A reménytelenségről,

a várakozásról,

a családi-, anyagi csődökről,

a munkáról, annak hiányáról,

az elmaradó családi nyaralásról...

A régi mosolygós tervezgetésekből a túlélési taktikák megbeszélése maradt.

A házibulikon max. ropi és zsíroskenyér van...

A koncertek helyszínein az öltözőben ha egy kancsó víz és pohár jut nekünk, már örülünk...

Én sem cserélem le lazán az elöregedett, behangolhatatlan hegedűhúrokat, csak amikor már elszakadnak. (olcsóbbat azért sem veszek!!!)

Akármerre olvasgatok, mindenütt valami "gebasz"-t találok...

Ugye, csak öregszem???

Ugye tényleg nincs mit írnom? Főleg ilyeneket nem kéne...

Akkor inkább muzsikálok nektek egyet!!