Számolgattam.
Átnézegettem az életemet,
hiszen a felénél már egy ideje túl vagyok.
Volt mit takarítanom...
Csak nem volam hajlandó tudomásul venni...
Érdekes számok jöttek ki erre az évre:
20 éve tanítok a Méta táborban
30 éve, hogy elkezdtem népzenét hegedülni.
40 éve fogtam a kezembe először a hangszert.
Na?
Milyen?
Fura.
Bocsi, de nagyon sokszor jutnak eszembe ezek a számok. Van, hogy segítenek és önbizalmat adnak, mégiscsak letettem valamit az asztalra. Van, hogy teljesen elkeseredek tőlük. Hogy mégis csak itt tartok...
Nem hiszem, hogy sokszor lesz még ilyen szép egybeesésben részem, ki kéne ezt idén élvezni.
Megpróbálom...
2 megjegyzés:
A számoknak nincs jelentőségük. Csak azért vannak, hogy mérni tudjuk vele a teljesítményt, az elmúlt időt. De mihez képest viszonyítasz? Én nem az évekre emlékszem, hanem arra, ahogy felemeled a vonót, kacsintasz a hegedű mögül, beleszívsz a cigarettába. Na, ez olyan nekrológos, pedig nem annak lett szánva. Egyszerűen csak jó, hogy vagy. Ez meg nyálas. De igaz.
Csók!
:-))
Úúútááállak!!!
:-)
Megjegyzés küldése