Kösszépen...
Jó kérdés...
Hogy lehet erre röviden válaszolni?
Talán jókor, jó helyen, szerencsével, jól szervezett tehetséggondozással áldott meg a sors...
...
Jófülű, cserfes kisgyermek lehettem.
Egyéves koromban kristálytisztán beszéltem, másfél évesen apámat lebuktattam, amikor Harkányban nyaraltunk:
- Elmentünk sétálni, apu ivott. Kettőször!
Apu többet nem vitt magával...
:-)
Ha az utcán anyu megállt egy kirakat előtt, én már elcsavarogtam és valakivel beszélgettem az utca végén...
Bölcsiben - emlékszem! - egy idős bácsinak énekeltük az "Egyszer egy királyfi"-t, én voltam a kosárfonó lányka.
dddr d s, sssf m r
ddd rrr dtlt d d
Iskolás voltam mikor megtudtam, Kodály Zoltán volt.
Amikor a lakótelepi oviba kezdtem járni, valakik jöttek és zeneoviba irányítottak.
Onnan is emlékszem egy dalra. Szép Ilonka balladája. Ezer versszakkal. Nagyszínpad, énekelem a nótát, ma is látom a székeken üldögélő nézőközönséget.
mmmr mmmr s l tlm
lstl sfml, r d mrl,
3-4 éves lehettem akkor.
Nagyon szerettem az öt vonalat, abba rajzolni a ritmusokat, hangjegyeket, utána mindezeket megszólaltatni...
Volt egy kedvenc mesekönyvünk, amiből Ilka néni olvasott fel nekünk:
Muzsikus Péter Hangszerországban.
Milyen fura! Mi minden megmarad az ember fejében?!
:-)
Aztán a bányász lakótelepi szomszéd suli..
Az utcán, a boltban, az iskolában "Jó szerencsét!"-tel köszöntünk.
Első év végén jöttek valakik.
- Ennek a kislánynak a zeneiskolában a helye. Mért nem oda jár?
Rendben. Következő évtől a lakótelep egy másik iskolájába jártam át délutánonként.
Az is vicces, mért lettem épp hegedűs...
Annyira pici lányka voltam, hogy egy harminckettedes hegedű volt, amit egyáltalán meg tudtam fogni... :-)
Aztán megint jöttek.
- Mért nem a zenei általános iskolába jár a gyermek?
Rendben.
Attól kezdve Pécs belvárosa, busz, végállomástól végállomásig minden nap.
És IGAZI énektanárnéni!
A mai napig meghatározó számomra az a kép, amit ő sugárzott felém...
Gyönyörű szép énekhang, és ahogy a terembe lépett, aranysárga fény borított el mindent...
Sárinéni...
Milyen érdekes!
Péczely Saroltának hívták.
Kodály Zoltán anyósa...
Már rég kinőttem az általános iskolát, de meg-meglátogattam otthonában.
Most mesélte valaki, még mindig ott éldegél, nem is tudom..., talán 93-94 éves lehet már...
Zárszó:
Megtaláltuk pár éve az egyik alsós munkafüzetemet.
Az utolsó kérdés ez volt:
- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
- Zenetanár szeretnék lenni. - áll ott dülöngélő gyermekbetűkkel...
:-)
