Nincs mit írnom.
Mindenki boldogtalan körülöttem.Mindenki hajt, mint az őrült.
Mindenki rakosgatja a számláit, fontossági sorrend szerint.
Nincs idő...
Nincs energia...
Még magukra sem, nemhogy másokra...
Egymásra.
Minden beszélgetés erről szól.
A reménytelenségről, a várakozásról,
a családi-, anyagi csődökről,
a munkáról, annak hiányáról,
az elmaradó családi nyaralásról...
A régi mosolygós tervezgetésekből a túlélési taktikák megbeszélése maradt.
A házibulikon max. ropi és zsíroskenyér van...
A koncertek helyszínein az öltözőben ha egy kancsó víz és pohár jut nekünk, már örülünk...
Én sem cserélem le lazán az elöregedett, behangolhatatlan hegedűhúrokat, csak amikor már elszakadnak. (olcsóbbat azért sem veszek!!!) Akármerre olvasgatok, mindenütt valami "gebasz"-t találok...
Ugye, csak öregszem???
Ugye tényleg nincs mit írnom? Főleg ilyeneket nem kéne...
Akkor inkább muzsikálok nektek egyet!!
4 megjegyzés:
Azért van jó is!! :-)
Talán most rátalálunk ISMÉT az EMBERre, aki valahogy elveszett a nagy pörgésben az elmúlt években.
Minden JÓ valamire! Még a gazdasági válság is!
Reménykedem, hogy NEM lesz sok kilakoltatott család, anyagi nehézségek miatt állami gondozásba adott gyermek!
Hogy nem leszünk megint az öngyilkosok, milliónyi koldus országa!
Olyan nagy baj az a ropi meg zsíros kenyér? :-)))
Szívesen hallgatnám a muzsikádat...
Ölellek!!!:-)))
Én is pont erre gondoltam :o)
Natimama!
Ecccer mennnyünk el, és hallgassuk meg Fiddlet!!!
Lehet, Te már voltál, én sajnos még nem.
Nem könnyű művésznek lenni mostanság.
Bár talán sosem volt...
Szerencse, hogy van fix tanári állásod is. Ez nagyszüleimnek is mindig biztonságot adott. Kis pénz, de biztos.
Ja, meg ha valaki olyan személyiség, olyan igggazi pedagógus, mint ők voltak, akkor bűn lett volna nem tanítani :o)))
Máig emléxem, nem telt el hónap, hogy régi tanítvány meg ne látogassa őket, akár a Föld másik feléről is...
gazdasági válság monnnnyon le!!!!!
úúúútálom a bizonytalanságot!!!!
Én úgy ismertem meg Fiddlét, hogy muzsikált. Olyan irigy voltm rá, és közben pedig úgy elvarázsolt! Valahgy egyáltalán nem jötünk be egymásnak emberileg, de a bűvköréből nem tudtam szabadulni. Vonzott, érdekelt és közben annyira fájt, hogy pont az hiányzik belőlem, ami benne megvan. A zsigerből áramló, IGAZI művészet. Hajnalig ültünk egy klubban, ő húzta, én hallgattam. Aztán reggel felé megkérdezte: "mit iszol: vilmos, unicum vagy konyak?" "Vilmos."
Valószínűleg jó válasz volt, mert úgy beb*sztunk, mint az albán csacsi. Ez tizensok éve volt. Azóta imádom és már egyáltalán ne féltékeny, hanem büszke vagyok. Amikor nagyon bánatos vagyok, őt hallgatom. CD-n, vagy mp3-on. Az a legjobb, ha énekel is. A lányaim is el vannak varázsolva tőle. A nagyobik egyszer egy délutáni koncert után nem tágított mellőle, még számlát leadni is elkísérte, és csak nézte megbabonázva. Nem fért a buksijába, hogy Fiddlének, aki anya barátnője, Á. anyukája, és mindig olyan vicces meg kedves vele, meg kisbarátnőmnek és csajszikámnak szólítja, olyan hatalma van, hogy a sok néni és bácsi énekel, táncol, tombol vagy könnyezik, ha ő a kezébe veszi a hegedűt. És az egészet a vonójával vezényli.
Natimama, Boci! TÉNYLEG hallanotok KELL!!!
TEEEEE!!!
Ne bőgess meg!!!!
:-)
Megjegyzés küldése