Érdekes...
Minél szarabbul élünk, annál inkább keressük legalább a lelkünk gyógyítására alkalmas lehetőségeket.
Tanítok itthon is, maszek alapon.
Egyre többen jelentkeznek be hozzám NULLA alapképzettséggel felnőttek, hogy hegedülhessenek..., legalább maguknak okozzanak a muzsikával egy kis örömet...
Annak idején szerelmi bánatos kamaszok jöttek ideig-óráig, amíg rendeződött a magánéletük.
Ezek az emberek viszont csak akkor maradnak ki, ha elköltöznek, vagy újabb gyermekük születik...
Ez kicsit olyan, mint a magyarok viccmesélési szokásai. Ha jól megy az élet, eltűnnek a viccek. Most egyre több újat hallok, egyik jobb, mint a másik.
Gyanús...
:-)
3 megjegyzés:
Fúúú! Engem most meg fognak kövezni...
De én a válságnak EZT a következményét NAGYON NEM bánom!
Azt sem, ha többet figyelünk egymásra, beszélgetünk, meg is HALLJUK, amit a másik mond, sétálunk, mert nincs pénzünk benzinre, saját kezűleg készítünk ajándékot a gyereknek, felnőttnek egyaránt... mittomén!
Még sorolhatnám hosszan, biztosan van még olyan, ami előnyünkre válhat, ha másképp csináljuk, mint eddig!
És nem baj.
Kövezzenek meg.
Akkor legalább tudom, hogy megvolt a mai testmozgás is...
Nekik a súlyemelés.. nekem a futás...
:-))))
Igazad van, engem csak az bánt, hogy egyenlőre a muzsika csak terápiaként, a bánat és a gond elűzőjeként jut az eszükbe. Nem CSAK ÚGY, mert JÓ dolog...
Talán egyszer eljutunk oda mi is... Régen ez természetes volt, évezredeken keresztül.
Egyébként maximálisan egyetértek Veled!
Ne bánkódj... inkább úgy gondolj erre: gyógyszer helyett zene.
Mint terápia!
Nekem így is tetszik!
(fülig szmájli!!!)
Aztán meg úúúgy, de úúúgy hozzászokunk, hogy csak győzzél nekünk muzsikálni!!
:-)
Megjegyzés küldése