2009. július 29., szerda

Ajaj...

Egy barátom idézte a blogjában... http://bornaitibor.freeblog.hu/archives/2009/07/27/julius_27/



A szöveg Martin Niemöllertől (1892-1984) származik, aki német teológus és református lelkész volt.
Így szól:
  • Amikor a nácik eljöttek a kommunistákért, nem emeltem fel a szavam, mert nem vagyok kommunista.
  • Amikor a nácik eljöttek a demokratákért, csendben maradtam, mert nem voltam demokrata.
  • Amikor a nácik eljöttek a szakszervezetisekért, hallgattam, mert nem voltam szakszervezetis.
  • Amikor a nácik eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó.
  • Amikor a nácik eljöttek értem, már nem maradt, aki felemelhette volna a szavát.
Bizony el kellene ezen gondolkodnia a csendben pislogó magyar értelmiségnek...




3 megjegyzés:

natimama írta...

Szomorú ez. Ha nem bánod megmutattam én is a blogban...

Anonymous írta...

Hmmm...
igggen, a lapítás...
és nem csak politikai értelemben...
amikor nem feltétlenül merünk kiállni mások védelmében...
de olykor még a saját igazunkért sem...

én eléggé fejjel megyek a falnak típus vagyok...
de még néha én is félrenézek, és hallgatok...

az idézetre visszatérve:
nagyon fontos emlékezni!!! mert a ma született gyerekeknek ez csak távoli történelem. és a történelem talán azért tudja folytonosan ismételni önmagát, mert nincs aki emlékezzen.

nem adatokra, évszámokra...
érzésekre...
a borzalomra...
a könnyekre...
nekekm a nagyszüleim sokat meséletek erről...
én is továbbadom az emlékeiket a lányomnak + a tanítványaimnak...
a schindler listáját mindig megnéztem, ha adták a tévében...
nem tudnám megmondani miért...
azért talán, h emlékezzem...
talán azért, mert a film alatt érzett mély együttérzés, fájdalom kicsit olyan volt, mintha lerónám a szenvedők előtt a tiszteletemet...
passssz....

de amióta megvan a lányom, egyszer sem tudtam végignézni...
amikor megjelenik a filmben a piros ruhás kislány, ott mindig sírógörcsöt kapok...
mert pont olyan volt picinek az én kicsi lányom is...
ma már gyönyörű nagylány... mert ő megérhette... nem akarta senki bántani, nem akart senki az életére törni...

van 1 fixa ideám...
ha a világon az összes nő, az összes asszony azt mondaná a férjének / fiának / apjának / öccsének / bátyjának, hogy:
kuss van fiam!!!! megülsz a seggeden, nem mész te háborúzn!!!!
akkor talán nem lenne soha háború...
tudom, naív vagyok...
de ecccer talán hátha...

osztán majd jön szépen 1 világjárvány, mert annyian meg úgysem férünk el...
de ez már 1 másik történet...

Üdv: Boci

ui: megint kitaró vagyok... ez már a 2. böngészó, amiből próbálkozom...
és próbálom megérteni az informatikusok / programozók lelkivilágát...
ki volt az az agyatlan barom, aki a blogspot.com kommentrendszerét megálmodta????
csókoltatom!!!!
a mamáját is!!!!

natimama írta...

Merre jársz Fiddle?