Ott maradsz, mert...

Minap a szokásos gyereknyúzás zajlott otthon. Gyakorolnia kellett hegedűt a kölöknek... Kiskamaszkorba kezd lépni, mit tagadjam, nem fűlik a foga a munkához, szinpadra viszont önként és dalolva megy. Hogy dönt ilyenkor a jó szülő? Nem tudom...

Én a tanárnéni tanácsát megfogadva, enyhe nyomást gyakorlok rá, addig nem gépezhet, amíg nem volt a kezében hangszer. Eddig bejött... Volt, hogy inkább 3 napig nem ült le a gép elé...

:-)

Valami hasonló szitu volt, de rá tudtam venni a hegedülésre, habár kissé ideges volt, nem tetszett neki. Közben aztán belejött, mint mondtam, muzsikálni viszont szeret. Hátrébb lépett, hogy nekem is megmutassa kis házikoncertként, mit is tanult. Nem kellett volna...: Fölrúgta a külön névreszóló kissámliját, már jött is kifelé a száján:

- Ott maradsz, mert Á-n csaplak!



Imádom a humorát!!!
Mondanom sem kell, pár pillanatnyi döbbent csönd után sírva röhögtünk mindketten...