Az egyik ÜGY...

Megint eltelt egy csomó nap... Ha úgy vesszük, nem történt semmi...

Dehogynem.

Pár ember halálra lobbizza magát az én két szememért és én nem értem az egészet... Közben magam is, mint a hülye, úgy teszek, mintha csinálnék is valamit. Pedig csak játszom, nehogy rájöjjek, túl keveset vagyok szinpadon mostanában. Játszom a hihetetlen fontos körlevelekkel, hogy mindenki tudjon arról, milyen fontos is ez az egész klubosdi, úgy intézem, a nevem forogjon a köztudatban, mint hűdenagyember. Előkotorászok pár régi ismerőst a névjegyzékemből, hátha van neki is valami ismerőse odafönn a kerületben, vagy afölött jó magasan, és tényleg..., van... Körbekiabálom a fél világot, milyen jó is ez, micsoda ész vagyok, kitaláltam valami újat...

Beszéltem régi igazgatóval, ex minisztériumi ember. Beszéltem nagy politikus tanácsadójával, beszéltem nagy filmrendező barátom első emberével, beszéltem nagy színésszel, beszéltem kultúrális bizottsági elnökkel, beszéltem a helyi állatkajaboltos mindenkitismer-rel, beszéltem újságíró jóbaráttal, beszéltem nagy ... , mindegy...

Én hülye, ma este még rádióriportot is adtam élőegyenesben úgy, hogy Hátassal nem bírtam kapcsolatba lépni, miről nem beszélhetek. Költözik, úgy felejtette a gépet, én meg azt hittem, onlájn van. :-) Asszem, ő is a szétesés szélén...

Mindenki ugrásra készen..., a lényeget nem sikerült elintézni, a polgármester nem írta alá a nyilatkozatot...

Mire sikerül megmozdítani a fél világot az ÜGY-ért, addigra elfáradok, elfogy az ÜGY pénze, tehát a tisztelt művészkollégák is elfogynak (ki dolgozik mamá' ingyé'?, ugye...), egyedül maradok, ott lesz egy rakás lelkendező ember, akik veregetik majd a vállaamat, hogy milyen klassz vagyok...

Ha... sikerül a lobbi...

De ha nem...

Áááá..., egy ilyen ügyből még úniós botrányt is lehet csinálni...
A bulvársajtó is térdelőrajtba van állítva, "mikor indulhatunk?" jelszóval.
És akkor mi van?...



DE ÉN CSAK HEGEDŰLNI SZERETNÉK!!!!!!!!




nameg a számláimat kifizetni...