Szép volt a tegnap este. :-)
Színház után - gondoltam én - lefexem jó korán, hogy reggelre üde reménykedő arccal mehessek apehékhoz raportra. Valami megmozdult bennem... Hol vannak az iratok? Hívom Hátast, nincs nálad? Nincs, nem láttam a szatyrod, igaz hogy az ügyvéd szerint visszakerült, de... Megnyugodtam..., ma sem kell korán lefeküdni. Nekiláttam a gépemből elővarázsolni valami iratmaradékokat, nyomtatgatni stb. Éjfél körül telefon: Megvan! Átkerült egy sárga dossziéba! Dejóóó! Akkor most megyek is érte, köszi! A jó öreg megszokott fél 2-kor ágyba is kerültem.
Hajnali fél8-kor találka az ügyvéddel, irány a CÉG!! Az adózók réme! Apáám!! Mintha visszarepültem volna 40 évet...
Beléptetőrendszer: 2 pasi ül egy-egy szerintem commodore64 előtt, elkéri az igazolványod, föltelefonál a megsárgult (valamikor fehér) tárcsázós kézibeszélőn, hogy jöttél, kitölt egy papírt, a kezedbe nyomja, és egy lefóliázott vörös kis (kb.4x9cm) kitűzőt is ad, "külsős" felírattal. Ezekután beenged a 30 éves elfordulós, karral ellátott rendszeren, elmagyarázza, melyik épületbe menjek, ott várjak, mert jönnek értem... Így is lett...
Jó kis időutazás volt... Nembaj, a hölgyike jóindulatúan közölte, hogy a főnöke azt üzeni, 50%-ot elengednek, a többit 36hónapra. Tök jó fejek voltak, végülis, el is hajthattak volna simán.... Csak azt nem tudom, hogy a botrányos levél miatt, vagy az ügyvédes miatt, vagy sokkot kaptak a két levéltől együtt... , vagy az eddigi láthatatlan segítőim vetettek be már megint mindent a cél eléréséért... :-)
Aztán futás az önkormányzatba, lejárt az ingyenes parkolómatricám. Az ügy gyorsításához bevetettem bűbájos fiamat - úgyis hamburgerezni akart -, rájuk mosolyog és máris nagyobb kedvvel dolgoznak. Sorbanállás, nem jó, ki kell tölteni ezt meg azt... Ja, van tartozása? Menjen át az adóosztályunkra, az utcán a másik kapu. Bemegyek, sorszámhúzás... (ÜRES! váróterem), mi jövünk..., ja? kártyával nem lehet fizetni. Kimegyünk, automatázás, vissza. Megvan az igazolás!! Első helyszínünk, tömegnyomor 12 négyzetméteren, 4 ügyintéző, aki kapja marja sorszám nélkül... itt már bevetette magát a gyerek is..."nem mi jöttünk volna?" ..."ja? bocsánat, tessék a gyerekkel!" ... és máris az ügyintézőnél vagyunk. Kínosan leellenőrzi az összes adatomat, anyám második keresztnevét is beírja (röhej), elővesz egy már elkészített matricát, óvatosan félig felnyitja (!), filctollal beleírja a rendszámot, visszasimítja, majd büszkén átnyújtja nekem...
Huszonegyedikszázad...
Nna imma, ezt hagytad te itten... Milyen unalmas lehet 10 perc alatt kocsit venni, bankkártyát azonnal megkapni stb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése