Búcsúztatás és vizsga

Nna, elmentek..., illetve még most is mennek..., még vagy egy napig.
Kivittük őket Ferihegyre, hogy biztosan elmenjenek.

A két kisfiú (az ittmaradó és az elutazó) bírta még a legkönnyebben ezt az egészet. Napersze! Ők már szájbergyerekek. Nekik nincsenek távolságok, ők már számítógép előtt nőttek fel. Úgy gondolják, az interneten keresztül nap mint nap ugyanúgy tudnak majd beszélgetni, ahogy élőben...
Hááát...?
Biztos úgy lesz. Bízom bennük. Jobb híján...

Na aztán futás haza, hegedűvizsga a prücsöknek. Szegény olyan ideges volt, a próbán összevissza kapirgált, még sirdogálás is volt mérgiben. (nem tudom, kire ütött ez a gyerek?)
Fölment a színpadra, leparancsolták a dobogó elé. Már a nyolcadik hangba beleakadt. Aztán valahogy fölspilázta magát és ÚÚÚGY odatolta NEKIK...!!! Hát nagyon büszke voltam (vagyok) a bátorságára és a kis buksi fejére!
http://video.google.com/videoplay?docid=2274916600710034563

Aztán futás vele szolfézsra... Nna! Ott is épp vizsga volt! Már meg sem lepődött a kis hősöm, séróból lenyomta azt is.

Aztán futás tanítani, aztán haza, bébicsősz elrendez, pici pálinka, Hátas telefonál... : Hogy ő milyen depressziós és így milyen nehéz dolgozni... Mondja ezt pont NEKEM!!!!
Asszem nagy zavaromban valamit hadováltam neki a munkaterápiáról, hogy az be szokott jönni stb. Aztán felvilágosítottam, hogy borultam már össze én is, hagyjuk ezt a témát. Erre felvilágosít, hogy 17 éves korától 23 évesig minden februárban megöngyilkolta magát, utána jött rá, hogy ez visszatérő hülyeség és megtanulta kezelni... Kösszépen... Most aggódhatok érte is... De eggyel több indok, hogy észnél maradjak.

Ezért a csajsziért is aggódok, hogy egészségben odaérjenek, szar így, hogy nem látom a neten az onlájn jelét, nem tudok odavetni egy-egy félmondatot... hogy: mérnemalszó?, vagy: Nedógozzámáá!

Ez jópofa ez a naplóírogatás...
Most még...

Na jóéjt...