S az élet megy tovább... Egyesek elköltöznek, mások maradnak. Haladjunk...
Minden barátom messze van.
Lett egy közeli, pár éve. Aztán elköltözik holnap Újzélandra...
Vicces...
Nemtom mennyire lettem neki közeli barátja, én most rettegek a holnapoktól. Persze, van sok-sok ismerősöm, mint mindenkinek. Amíg nem találkoztunk, addig is eléldegéltem valahogy, most is lesz valahogy. De mégis, csak úgy lázadozok itt magamban.
Biztos tartjuk majd egy darabig a kapcsolatot egymással, aztán egyre ritkábban, aztán már nem nagyon lesznek közös témáink, aztán egyszercsak elfogynak a levelek. De hát ez természetes.
Lesz.
De most még nem az.
Mégcsak ajándékot se tudok neki adni... Mit...? Tááárgyat? Hülyeség.
Elbőgtem magam a búcsúbuliján... Szégyen...
Ráadásul olyan, mintha magamat siratnám. Vagy tényleg?...
Csak a holnapon legyek túl.
Meg a többi napon, amikor nyúlok a telefon felé, hogy hívjam, meg amikor arra járok, amerre reggelente kávézni estem be hozzájuk.
Hülyeség.
Szar ügy.
És ő boldogan indul ebből a nagy szarból az új VILÁG felé.
Hééé, ott odafönn!! Adjátok meg neki a boldogulást, megérdemli!
Mink meg majdcsak elleszünk itten valahogy...
Csá, NAGYLÁNY!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése